6 fontos lecke a szeretetről, amit a lányomtól tanultam meg!

0
708

Nagyon jó önismereti gyakorlat lehet, ha pár másodpercig megpróbáljuk a gyerekünk szemével nézni saját magunkat!

6 fontos lecke a szeretetről, amit a lányomtól tanultam meg!
Fotó: Pixabay.com

A legtöbb nő teljesen felkészületlen első gyereke születésekor. De, hát hogyan is tudjuk, hogyan legyünk jó anyák, ha még teljesen új ez a szerep számunkra? Erre valószínű sosem lehet eléggé felkészülni.

A gyerek születésével együtt, az anya is megszületik. Amikor megszületett a gyerekem, úgy éreztem, hogy óriási káosz van körülöttem, és én csak ott álltam a közepén teljesen tudatlanul. Az Univerzum szerencsére mindenért kompenzált: a kislányom már kezdetektől maga volt a földre szállt angyal, tele szeretettel. Neki köszönhetően sokkal szebbnek láttam a világot, és nap mint nap észrevettem egy kis apróságot, ami miatt csodálatossá változott minden.

Az alábbiakban néhány fontos dolgot írok le, amit az én angyalkámtól tanultam.

Diana azt mondja, “szeretlek”, anélkül, hogy választ várna rá

Ha én azt mondom, hogy szeretlek, és te nem válaszolsz rá, egészen biztosan rosszul fog esni nekem. A lányom, Diana, azonban teljesen önzetlenül, és tündérien tudja mondatni, hogy szeretlek. Fontos, hogy úgy mondjunk valamit, hogy közben ne “kolduljuk ki” rá a választ.

Őszintén kimondja a véleményét. És mindenben meglátja a szépet.

Amikor azt mondja, “Anya, te szép vagy!”, ő igazán annak lát. Tökéletesnek, és ezt ki is mondja. Számára te vagy a tökéletes szépség, ő nem foglalkozik azzal, hogy narancsbőröd, vagy ráncaid vannak. Nézd a gyereked szemével magad pár másodpercig!

Hagyd egy kis ideig, hogy az ösztöneid legyőzzék a logikus gondolkodásodat!

Ha valami nem tetszik, nem tetszik, ez van. Ne gondolkozz azon, hogy miért nem tetszik, és hogy ez milyen következményekkel járhat. Ne érezd magad bűnösnek ezért. Jogod van arra, hogy valamit szépnek láss, de arra is, hogy ellenszenvet váltson ki belőled

Akkor is nőies, és kedves, ha senki sem látja

A koronát, és tüllszoknyát a 4 évesek otthon is méltósággal, és büszkén tudják hordani. Nem azért öltöznek szépen, hogy másnak tetszenek, vagy, hogy megmutassák a külvilágnak, hogy nekik milyük van.

Ha mérges, kidühöngi magát

Egy gyerek, ha valami nem tetszik neki, üvölt, toporzékol, és pár perc múlva már semmi baja, megy tovább a játék. Egy felnőtt viszont képes napokig duzzogni, mérgelődni. Bennünk bizony hosszú időn keresztül mély nyomokat hagy egy probléma.

Szép, és kész. Nincs kifogás!

Ha azt mondom neki, hogy szép, akkor ezt fülig érő mosollyal fogadja. Nem áll neki elemezgetni magát, hogy de így, s de úgy.

A legnagyobb baj, hogy felnőtt korunkban még egy egyszerű bókot sem fogadunk el kritikák nélkül.

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Írd be a neved