Elhagyta a családját egy másik nőért. Később levelet írt a hűtlen férjeknek: „Ne tegyetek úgy, mint én, meg fogjátok bánni.”

0
665

Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!

„Ne tegyetek úgy, mint én, meg fogjátok bánni.” – üzeni Jacob, egy USA-beli férfi, akinek az élettörténete futótűzként terjedt szét a világban, a saját bőrén megtapasztalt tanulságok pedig szívek millióit érzékenyítette el. Az életben minden ember követ el hibákat. Viszont vannak rossz döntések, melyek következményeit egy egész életen át cipelni kell.

Elhagyta a családját egy másik nőért. Később levelet írt a hűtlen férjeknek: „Ne tegyetek úgy, mint én, meg fogjátok bánni.”

Közel egy évtizeddel ezelőtt, Jacob szakított a családjával. Egy másik nőért rúgta fel a 10 éve tartó házasságát, és hagyta el a két gyerekét azt remélve, így majd felhőtlenül boldog lesz. Hirtelen fellángolás volt, ami ehhez a hölgyhöz fűzte, mely a Facebook-beszélgetések alatt bontakozott ki. Néhány év elteltével azonban, amikor az a bizonyos boldogság csak nem jött el, rádöbbent a szörnyű valóságra: arra, hogy mekkora hibát követett el, és hogy milyen fontos dolgokat veszített el az önzősége miatt.

Bűntudattal és a fájdalmasan tátongó űrrel a lelkében, Jacob igazán egyedi módon próbálja jóvátenni azt, amit a múltban elszúrt. Figyelmeztetni akarja a férfitársait, akik a hűtlenség felé kacsintgatnak, hogy semmi sem lehet fontosabb a családnál.

„Kilenc évvel ezelőtt pontosan olyan voltam, mint te. Nős voltam, de két hónappal a 10. házassági évfordulónk előtt elhagytam a feleségemet. Két gyönyörű gyermek szülei voltunk, akik mindössze 7 és 9 évesek voltak, amikor elhagytam őket.

Sokat utaztam a munkahelyi ügyek miatt, és különböző hotelekben laktam, egy héten legalább három éjszakát távol voltam. Így ismertem meg Eve-t. Az idő múlásával egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Barátok lettünk a Facebookon, és éjjel-nappal üzeneteket írtunk egymásnak. Ő is férjnél volt, két gyerek édesanyja. Szerre fedeztük fel magunkban a közös dolgokat, aztán egymásba szerettünk. Elcsábított. Az egész akkor történt, amikor a házasságomban is gondok adódtak. Nem voltam boldog, és mindent kitaláltam, csak hogy ne menjek haza. A feleségem meghízott, már alig beszélgettünk egymással, és ő sem tűnt boldognak. Arra viszont nem jöttem rá, hogy igazából én voltam az oka az ő szomorúságának.

Egyáltalán nem törődtem vele. Nem figyeltem rá, mert túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy a saját életemet izgalmassá tegyem, hogy flörtölhessek a közösségi oldalakon, és hogy szabadidős programokat szervezzek magamnak minél messzebb az otthonomtól. Azt hittem, nem szeret engem. Aztán egyre jobban beleringattam magam abba, hogy ő volt az, aki sosem törődött velem, az érzéseimmel, a vágyaimmal, és hogy én nem voltam más számára, mint egy második pénztárca a háztartásban.

Minden idejét arra fordította, hogy rólunk gondoskodjon – a gyerekeinkről, a napi betevőnkről, az edények elmosogatásáról, a házi feladatokról, a házi kedvenceinkről, melyeket oly nagyon szeretett és a barátainkról, mindemellett pedig dolgozni járt, és rendszeresen elvitte a gyerekeket a sporttevékenységeikre. Valahányszor beszéltünk, egyebet sem hallottam, mint az örökös siránkozást és szemrehányást. De valójában ő azért könyörgött, hogy odafigyeljek rá: egy együtt töltött hétvége valahol messze a világtól, egy randevú a városban, egy mozis délután – mindaz, amit Eve-vel csináltunk a háta mögött és azután is, hogy elhagytam a családom.

Veszekedtünk, mert mindketten azt éreztük, süket fülekre találunk. De igazából csak annyit kellett volna tennünk, hogy meghallgatjuk a másikat. Egy másik városba költöztem Eve-vel. A feleségem kapta meg a gyerekeket. Én pedig minden második hétvégén láthattam csak őket.” – írta Jacob.

MEGOSZTÁS



Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!