Mi a helyzet a történelmi hűséggel?

Michael Hirst úgy gondolja, hogy a filmsorozat felszínre hozza a történelmi feljegyzések hiányosságait és ellentmondásait, amit a történészek nem mernek. „Természetesen vannak tények, amiket nem lehet megmásítani, de ezeken túl már csak értelmezés van, és meglepően kevés a forrás. Így rájöttem, hogy az igazság lehet különböző, és hogy a történészek nagyon rossz pszichológusok: nem sokat mondanak el a történelemben megtalálható emberi kapcsolatokról. Pl. Henrik feleségeinek szinte minden karikatúrája ostobaság, és csak keveset mondanak el a történetből.”

Az egyik ilyen karikatúra Cleves-i Annáé. „Semmi kétség – ha elolvassuk a feljegyzéseket és olvasunk a sorok között –, hogy a király impotens volt, amikor feleségül vette Cleves-i Annát” – mondja Hirst, „és valójában ez volt a probléma. Nem volt csúnya vagy büdös, amit magyarázatképp adtak a király dühére, és arra, hogy miért akart megszabadulni tőle.” Rhys Meyers egy másik oldalát ragadja meg a király és egykori felesége között a negyedik évadban történt megbékélésnek: „Már nincs Henriken nyomás, amikor másodszorra találkozik vele. Így igazán élvezi a társaságát, és valóban meglehetősen vonzónak találja. Cleves-i Anna még inkább nőnek tűnik – és azt mondja – ‘ő az a nő, aki nem játssza meg a nőt,’ ami akkoriban nagyon vonzó volt Henrik számára. Kártyázik és beszélget vele. Amikor az ember király, kivel beszélgethet?”

A vég kezdete

Ahogy közeleg a halála, Henriknek – viszonyokkal és árulásokkal teli életében – két kapcsolata marad. Az egyik legrégebbi és leghűségesebb barátjához, Charles Brandonhoz fűzi, aki vele volt a kezdetektől. A másik hatodik és egyben utolsó feleségéhez, Catherine Parrhoz, aki ápolja és türelmes vigaszt jelent számára.

Henry Cavill elmagyarázza, hogy a negyedik évad mozgalmas Brandon számára. „Egyértelműen nem pozitív módon, hisz az előző évadban több ezer ártatlan embert öletett meg egy lázadás leverése során, aminek a súlya nyomja a vállát. És aztán végigment egy olyan úton, amely teljesen ellentmondott a személyiségének – ez pedig Cromwell makacs üldözése és halálának kierőszakolása. És aztán a felesége úgy döntött, hogy már nem szereti. Ezek a dolgok bármely embert sötét verembe taszítanának. Így kezdetben szerintem azt hiszi, hogy az élete a vége felé közeleg, és ennek így is kell lennie.”

Michael Hirst elmagyarázza, hogy bár Charles Brandonra gyakran utalnak a történelemkönyvek, mégis keveset tudunk róla. „Azt gondoltam, hogy nagyon érdekes személyiség volt: minden történész egyszerűen megjegyzi, hogy Henrik legrégebbi barátja volt, de nem sokat írnak róla. Annyit tudunk még, hogy Henrik mindig kinevezi tábornoknak, ha háború van, hogy hihetetlenül meggazdagodik, és hogy a fiai Henrik fiaival játszottak, de sosem kapunk róla teljes képet. Be kellett töltögetnem a réseket; el kellett képzelnem, milyen lehetett Brandonnak lenni, milyenek lehettek a kapcsolatai. Nyilvánvalóan messzemenőkig hűséges volt Henrikhez, és drámai szempontból kellett valaki nekem, aki mintegy lelkiismeretként reagál arra a vadságra/kegyetlenségre, amibe Henrik süllyedt a ‘Kegyelem Zarándokútja’ után.”

Mind Brandon, mind Henrik visszanyer valamit ifjúságából ‘Boulogne elfoglalása’ során, amely a negyedik évad nagy külső jelenetét képezi. „Talált rá egy okot, hogy megint éljen” – mondja Cavill Brandonról. „Újra azt csinálja, amihez a legjobban ért – embereket vezet és harcol. A fiatalságát kergeti, és Boulogne-ban találja meg. És egy fiatal, Brigitte nevű nőben, akivel találkozik: a szíve ismét megnyílik, és a nő színt visz az életébe.”

„A háború visszaadta Henriknek az élete értelmét” – mondja Hirst. „A háborúzás macsó dolog. Azt mondta, hogy jobban érzi magát, és az emberek is azt mondták, hogy egészségesebbnek nézett ki, megint megtelt élettel.” De, ahogy Rhys Meyers megjegyzi: ennek a cselekedetének nem politikai ambíciók, hanem maga a háborúzás volt a lényege. „Mihelyst elfoglalja Boulogne-t, visszavonul. Charles Brandon elmegy hozzá, és azt mondja: ‘Azt hittem, elfoglaljuk Franciaországot.’ És Henriknek el kell magyaráznia neki – ‘Nincsenek embereim; nincs meg az erőnk hozzá; nincs elég pénzem ahhoz, hogy egész Franciaország az enyém legyen.’ Megvan amit akart, és így hazamegy.”

Mielőtt még Franciaország ellen indul, Henrik elveszi a kétszer is megözvegyült Catherine Parrt, aki nagyon alkalmas arra, hogy távollétében a régens szerepét betöltse. „Nem hiszem, hogy szerelemből veszi el” – mondja Rhys Meyers. „És nem is a szex miatt. Tulajdonképpen egyenlők, és tud vele beszélgetni a saját szintjén. Már nem szerelmet, már társat keres.”

„Azt hiszem, az egész élete a kötelességről szólt” – mondja Joely Richardson. „Amikor találkozunk Catherine Parr-ral, éppen Thomas Seymourba szerelmes – talán életében először. Teljesen nekiadta a szívét; ekkor kezd Henrik érdeklődni iránta, és ő hozzámegy, mert nincs választása. Kezdetben egyértelműen nem akar Henrikkel lenni. Amikor elkezd ajándékokat és figyelmet kapni a férfitól, ez a legrosszabb, ami történhet vele. De aztán Henrik valahogy lenyűgözi, ő pedig meglát benne valamit. Még mindig nagyon fél tőle, természetesen. Azt hiszem, az udvari élet nyűgözte le, és mivel hihetetlenül intelligens asszony, szerintem elkezdi feltenni a kérdést, hogyan tudná befolyásolni az udvart a vallásával, és hogyan segíthetne Henriknek, hogy az jobban irányítsa az udvari életet. Így elkezd érdeklődni mindez iránt, és elfelejti Thomas Seymourt – bár a valóságban Henrik halála után hozzáment a férfihoz.”

A Tudorok negyedik évada szeptemberben csütörtök esténként – dupla epizódokkal – látható az HBO-n.

Az első két rész premierje: szeptember 2. csütörtök, 21:20 és 22:15

Oldalak: 1 2