Mit teszel, amikor nem bírod tovább? Még bírod egy kicsit…

0
1399

Mindannyian véges erőforrásokkal rendelkezünk, úgy fizikailag, mint lelkileg és szellemileg. Ha nem tápláljuk folyamatosan az „akkuinkat”, előbb-utóbb lemerülünk és kiégünk. A teljes kisülés után pedig sokkal nehezebb a feltöltődés. De mit tegyünk akkor, ha nem találjuk azt a bizonyos „csatlakozót”? Őszinte vallomás, ami mindannyiunk szívéből szól.

Mit teszel, amikor nem bírod tovább? Még bírod egy kicsit...
Fotó: unsplash.com

„Gombócokkal a torkomban ébredtem, mint amikor óriási súly nehezedik a mellkasodra, amitől nem kapsz levegőt, és egyszerűen nem tudod, mi a bajod. Belenéztem a tükörbe, amitől rögtön eszembe jutott, múlt este sírva aludtam el, ezt pedig a bedagadt, kipirosodott szemeim is bizonyítják. Egy szomorú arc meredt vissza rám a fürdőszoba faláról…

Sokszor úgy érzem, a fájdalom, ami a lelkemet mardossa, már nem lehet nagyobb. Sokszor azon kapom magam, hogy a környezetemet bámulom, és úgy érzem, senki nem látja, vagy egyszerűen csak nem akarja látni, mennyire fáj nekem ott, odabent. Sokszor felejtek… Elfelejtem, hogy az élet a megtanulandó leckékről szól. Leckékről, melyek nem a könyvekben vannak, színes borítók és motiváló címek mögött.

Az élet csak van. És kész. És megtörténik, hogy mi is ott vagyunk, benne.

A labda viszont az ő kezében van: ha mi már nem vagyunk, ő azért megy tovább. És akkor… rájöttem, nincs választásom. Hagynom kell, hogy fájjon. Hagynom kell, hogy nyomja szét a mellkasom. Hagynom kell, hogy teljenek a nappalok, és múljanak az éjszakák, még akkor is, ha nem alszom. Mindaddig, míg el nem jön a reggel, és én meg nem értem, milyen tanulság áll a lecke mögött.

Mi, ezek az élőlények, akiket embernek neveznek, elveszünk a napok sokaságában, és mintha eltávolodnánk attól, ami emberré tesz bennünket. A szeretet tesz mindet emberré. És a szeretetből származik minden egyéb. A szeretetből fakad a szépség és annak minden elképzelhető formája, előfordulása, kontextusa. A szeretet adja az egészséget, hisz akkor betegedsz meg, amikor elfelejtesz szeretni. A szeretetből kapod az empátiát, ami bátorságot ad, hogy hagyj magad mögött valamit, amikor már nem leszel. A szeretettől lesz kitartásod és akaraterőd, hogy elérd a céljaidat, függetlenül attól, hogy mit jelent számodra a siker, hogy miért dobog a szíved, vagy hogy mitől pezsdül fel az elméd.

Úgyhogy az én emberségemet önmagamra fordítom. Azt választom, hogy szeressem önmagam, pontosan azért, aki vagyok. Azt választom, hogy nyájas legyek magammal, valahányszor szükségem van rá. Igen, megtehetem és szabad nekem olykor kikapcsolni az internetet, válaszok nélkül hagyni azt a sok száz emailt és sms-t, melyektől naponta zümmög a telefonom. És igen, az is rendben van, ha ma kihagyom az edzést, mert egyszerűen nincs energiám hozzá. És akkor sem dől össze a világ, ha vasárnap este fagyit zabálok a tévé előtt. Havonta egyszer tör rám ez a vágy, az alakom pedig kibírja. És amikor így tekintek magamra, mintha a fájdalmamat is a részemként látnám. Igen, az is rendben van, ha fáj. Még eltart egy darabig… Még fogok bőgni éjjelente. És még biztosan felteszem magamban a kérdést: miért kellett ennek így lennie?

Aztán pirkadni kezd. Eljön a reggel, amikor mindennek értelme lesz. Eljön az a reggel, amikor már nem fáj annyira. És akkor majd elfogadom, hogy a legjobb tanács, amikor úgy érzed, már nem bírod tovább, ez: még bírod egy kicsit.”

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Írd be a neved