Éppen 144 esztendeje annak, hogy a Budapesti Állatkert – elsőként a hasonló hazai intézmények közül – megnyitotta kapuit. A kert azóta kisebb lett, gyűjteménye viszont sokat gyarapodott és az intézmény ma már igen jelentős szerepet játszik a veszélyeztetett fajok védelmében, szaporításában, valamint a környezeti nevelésben is.
Száznegyvennégy esztendeje, 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a Budapesti Állatkert. Csaknem másfél évszázados múltjával nemcsak a hazai állatkertek között számít a legrégebbi alapításúnak, hanem nemzetközi összehasonlításban is a legpatinásabb élő zoológiai gyűjtemények közé tartozik. Szerte a világon sok ezer állatkert működik, ám ezek közül csupán két tucatra tehető azok száma, amelyek még a budapestinél is régebbiek. A világ legrégebbi ma is működő állatkertje egyébként 1752-ben létesült a bécsi Schönbrunnban.
Egzotikus állatok magyarországi tartására már a középkorban is volt példa, hiszen több magyar királynak, köztük Nagy Lajosnak, Luxemburgi Zsigmondnak és Hunyadi Mátyásnak is voltak idegen égtájakról származó állatai, oroszlánjai, párducai és papagájai. A XIX. század első felében a vándormenazsériák voltak népszerűek, különösen Hermann van Aken vándorló állatsereglete.
Az Állatkert alapításának gondolata először a reformkorban merült fel, de akkor még nem kerülhetett sor ilyen intézmény létesítésére. Az alapítás ötlete az 1850-es évek végén került ismét napirendre. Xántus János, Kubinyi Ágoston, Szabó József, Gerenday József és Gamperl Alajos nehézségeket nem ismerő, áldozatos munkájának köszönhető, hogy Magyarország első állatkertjét 1866. augusztus 9-én átadhatták a közönségnek.
» Személyiségteszt: fontos dolgot árul el rólad az, ahogyan a hüvelykujjaidat tartod, amikor a kezeidet összefogod
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» A nő kíváncsiságból vásárolt egy DNS-tesztet magának és az apjának, de az eredmény megrázó hatással volt a családra
» A buddhizmus szerint ezt a 10 dolgot a lehető leghamarabb törölnöd kellene az életedből!
A megnyitás óta eltelt csaknem másfél évszázad története legalább olyan mozgalmas volt, mint az egész országé. A legnagyobb megpróbáltatást Budapest 1944/45-ös ostroma jelentette az intézmény számára. 1945. január 11. és 13. között a frontvonal éppen az Állatkert területén húzódott, és az ostrom végére a háború előtt ott élt kétezer állatból csak tizenöt maradt életben. Komoly veszteséget jelentettek a kertet ért területcsonkítások is. A környező intézmények közül a Fővárosi Nagycirkusz, illetve a szomszédos éttermek által elfoglalt telkeket mind az Állatkert területéből hasították ki, ahogyan a mai Vidám Park délnyugati felét is. Így az Állatkert területe több lépésben 18-ról 11 hektárra csökkent
Természetesen az örömteli eseményeket is hosszan lehet sorolni. Világviszonylatban is az első között szaporodtak Budapesten a zsiráfok, a jegesmedvék, az örvösmedvék és még sok más állatfaj. Intézményünk az elsők között csatlakozott az 1920-as években életre hívott Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság munkájához, az első olyan programhoz, amelyet az állatkertek egy veszélyeztetett állatfaj megmentése érdekében hívtak életre. Ugyancsak nagy nemzetközi visszhangot váltott ki az elmúlt években az az eredmény, hogy a világ első és második, mesterséges termékenyítés eredményeként világra jött orrszarvúja a Fővárosi Állat- és Növénykertben látta meg a napvilágot.
A sok eredmény mellett mégis arra a legbüszkébbek az ott dolgozok, hogy az Állatkert az évtizedek során az ország egyik legnépszerűbb szabadidős programjává vált, amelyhez szinte minden generációnak számos emléke fűződik. Napjainkban is mintegy egymillió ember keresi fel a kertet minden esztendőben, a megnyitás óta eltelt száznegyvennégy évre pedig összesen százmillióra becsülik a látogatók számát.
Az állatker különleges gondot fordít arra, hogy hosszú történetének örökségét méltóképpen megőrizze. Egyik különlegessége éppen abban rejlik, hogy a változatos állat- és növénygyűjtemény a XX. század első éveinek hangulatát idéző, különleges műemléki környezetben kerül bemutatásra. A múltra emlékeztet a főbejárattól kiinduló történeti emléksétány is, amelyet az intézmény egykori legjelentősebb igazgatóinak, köztük Xántus Jánosnak, Serák Károlynak, Lendl Adolfnak, Nádler Herbertnek és Anghi Csabának a szobrai szegélyeznek.
