5 dolog, amit az emberek leggyakrabban megbánnak haláluk előtt!

5 dolog, amit az emberek leggyakrabban megbánnak haláluk előtt!

Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó nővér megosztotta azt az öt dolgot, amit a haldokló emberek leginkább megbántak életük végén. Az alábbiakban az ő beszámolója olvasható.

5 dolog, amit az emberek leggyakrabban megbánnak haláluk előtt

Amikor a halálos ágyadon fekszel, egyáltalán nem foglalkozol már azzal, hogy mit gondolnak mások rólad. Hosszú éveken át dolgoztam palliatív ellátásban. A betegeim már csak meghalni tértek haza otthonukba. Hihetetlenül különleges pillanatokat éltünk át, velem töltötték életük utolsó heteit.

Az emberek nagy változásokon mennek keresztül, amikor saját halandóságukkal szembesülnek. Megtanultam, hogy soha nem szabad alábecsülni a változásra való hajlamot. Egészen egyedülálló esetekkel is találkoztam, de alapvetően mindannyiuk ugyanazon az érzelmi kavalkádon ment keresztül: tagadás, félelem, harag, bűntudat, elutasítás, és végül elfogadás. Minden egyes beteg végül megnyugvást talált, mielőtt eltávozott.

Az utolsó hetekben igyekeztem megkérdezni őket, hogy van-e valami, amit sajnálnak, vagy bánnak a saját életükkel kapcsolatban. A megbánások között sok visszatérő akadt, de a leggyakoribb az alábbi öt volt:

1. Bárcsak lett volna bátorságom úgy élni, ahogy én szerettem volna, nem ahogy mások elvárták tőlem

Ez hangzott el a legtöbbször. Amikor az emberben tudatosul, hogy élete végéhez közeledik, és visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem váltotta valóra. A legtöbb ember még álmai felét sem teljesítette, és ekkor döbbent rá, hogy valójában ez saját döntéseinek a következménye.

Ezért olyan fontos, hogy legalább egy részét próbáljuk meg valóra váltani álmainknak életünk folyamán. Mert abban a pillanatban, hogy elveszítettük egészségünket, már túl késő. Az egészség egy olyan szabadságot nyújt, amit csak akkor veszünk észre, miután már nincs.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen

Ez minden férfi páciens részéről elhangzott. A munka miatt lemaradtak gyermekeik fiatalságáról, kevés időt töltöttek kedvesük társaságában. A nők is megemlítették ezt. De mivel sokan az idősebb generációhoz tartoztak, nem töltötték be a kenyérkereső szerepét a családban. A férfiak közül azonban mindegyik mélységesen megbánta, hogy élete nagy részét a munkának szentelte.

Ha leegyszerűsítjük életünket, és alaposabban megfontoljuk döntéseinket, előfordulhat, hogy nincs is szükségünk olyan jövedelemre, amilyent elképzelünk magunknak. Ha nem kötelezzük le annyira magunkat, boldogabbak lehetünk és nyitottabbak az új lehetőségekre.

3. Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzéseimet

Sokan érezték úgy, hogy a béke megőrzéséért elnyomták érzéseiket, aminek eredményeként beérték egy középszerű élettel, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. Sokaknál a visszafojtott keserűség és harag betegségek kialakulásához is vezetett.

Nem vagyunk képesek mások reakcióját befolyásolni, mégis, ha az emberek eleinte nem is díjazzák őszinteségünket, végső soron ez egy magasabb és egészségesebb szintre emeli a kapcsolatot. Vagy előfordulhat, hogy az őszinteségnek köszönhetően megszabadulunk az egészségtelen kapcsolatoktól. Önmagunkra nézve pedig mindkét helyzet nyerő.

4. Bárcsak jobban ápoltam volna baráti kapcsolataimat

Az ember gyakran nem ismeri fel a régi barátságok értékét, csupán akkor, mikor már túl késő ezek felkutatása. Sokan mondták el magukról, hogy annyira lefoglalta őket saját életük, hogy az évek során fontos barátságokat hagytak elúszni. Utólag pedig mélységesen megbánták, hogy nem áldoztak több időt és energiát kapcsolataikra. Mindannyian hiányolták barátaikat a halálos ágyukon.

Nagyon gyakori, hogy zsúfolt életvitelünk miatt elhanyagoljuk kapcsolatainkat. De amikor szembesülünk azzal, hogy életünk végéhez értünk, a fizikai részletek háttérbe szorulnak. Az emberek szeretik rendezni pénzügyeiket, amennyiben lehetséges. Azonban nem saját maguk, hanem szeretteik érdekében teszik ezt meg. Végül már minden csak a szeretetről és a kapcsolatokról szól, ez minden, ami a legvégén megmarad.

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek

Ez meglepően gyakran hangzott el. Rengetegen csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság tulajdonképpen választás kérdése. Beidegződött sémák és szokások korlátai közé szorultak. Az úgynevezett komfort, a megszokott dolgok nyújtotta biztonság mind az érzelmi, mind a fizikai életükre kihatott. A változástól való félelem elhitette velük és másokkal, hogy elégedettek, miközben legbelül szívből jövő nevetésre és bohóságra vágytak.

Amikor a halálos ágyadon fekszel, az amit mások gondolnak rólad, már végképp nem foglalkoztat. Milyen csodálatos az, ha képesek vagyunk ezt elengedni, és őszintén mosolyogni jóval azelőtt, hogy életünk végéhez közelednénk.

Az élet választás. A TE választásod. Válassz tudatosan, bölcsen, őszintén. Válaszd a boldogságot!

Save

Save




1 hozzászólás

  1. Sok igazság van a leírtakban. Velem is történhetne ilyen, és sokszor kerülünk válaszutak elé. Egyébként azt, ki mit választ önmaga dönti el, melyik utat válasszuk, néha még a több rossz közül is lehetnek pozitív tapasztalatok. A pénz, a hatalom, a tudás, a szeretet, a természet, és a család, és a barátok is lehetnek a célok, de ezeknek együtt egyensúlyban kell lenniük. A harmónia és a természet egyensúlyának a szem előtt tartása mellett, elkerülhetőek egy részüknek a fent a cikkben felsoroltaknak, és érdemes nyitott életet élnünk, még úgy is, hogy néha a magányt szeretnénk választani, az életnek a többféle megpróbáltatásai miatt. Célokat is olyant kellene választani, ami örömet is adhatnak, még ha sok haszna nem mindig van, gondolva az anyagiakra is. Ha nem a pénzt, és a munkát tartjuk az elsődleges célnak, több öröm fog érni minket, mint bánat.

Írj választ