Úton útfélen belebotolhatunk a csalánba, hiszen itt az ideje. Ha nem vagyunk óvatosak, felhívja magára a figyelmet, hiszen csípése olyan, hogy még másnap is sajog tőle kezünk, lábunk.
Az idősek úgy tartják, hogy direkt jó, hogyha a csalánt nem kesztyűvel szedjük, hiszen, minél jobban csíp, annál jobban elűzi a reumát. Régen akadt olyan is, aki évente legalább egyszer ruha nélkül feküdt bele a csalánba, hogy felélénkítse a vérkeringését.
Gyűjtsük a csalán legfelső hajtásait, ha lehet minden nap frissen, és készítsünk belőle vértisztító, méregtelenítő teát. Kortyolgassunk el egy nap legalább két literrel, ez majd teljesen átmossa a szervezetünket, így felélénkül immunrendszerünk, és teljesen új erőre kapunk.
Teaként külsőleg is használhatjuk, hiszen a belőle készült főzet megakadályozza a korpásodást és a hajhullást. Hajmosás után heti rendszerességgel öblítsük át a hajunkat csalánfőzettel. Ülőfürdőként alkalmazhatjuk aranyeres bántalmak kezelésére, de bőrkiütések és gombás fertőzések borogatására is felhasználhatjuk a belőle készült főzetet. Ha annyi csalánt gyűjtöttünk, hogy nem tudjuk mind felhasználni, szárítsuk meg és tegyük papírtasakokba, hiszen télen is nagy hasznát vesszük majd.
A friss hajtásokból legalább egyszer próbáljuk ki a csalánfőzeléket, melyet ugyanúgy kell elkészíteni, mint a spenótot. Fantasztikus íze van, és emellett pedig egészséges is.
