Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!

A két világháború közti időszakban, a máramarosi Rozávlya község nagy népszerűségnek örvendett, az ott élő zsidó közösség miatt. A település lakosa volt az Ovitz család is, amelynek tagjait szörnyű kínoknak vetették alá Auschwitzban. Ovitzék azonban túlélték. Íme a történetük, mely minden szempontból különleges!

Kezdjük talán azzal, hogy az Ovitz család tagjai mind törpenövésűek voltak. A hét testvér együttest alapított, mely Liliput néven, a ’30-as években vált híressé. Európa-szerte ismerték és kedvelték őket, színes előadásaik miatt. Még II. Károly román király előtt is színre léptek, zenés műsoraikkal.

Amint Horthy csapatai elfoglalták Erdélyt, a törpék már tudták, zsidóként mire számíthatnak. Ezért úgy döntöttek, minden vagyonukat elássák egy gödörben, az autójuk alatt. Nem sokkal ezután, 1944-ben befogták őket, és az auschwitzi koncentrációs táborba szállították őket, néhány száz magyarral együtt. Mihelyt átlépték a láger kapuját, mind elegánsan és szépen felöltözve, az egyik tiszt arra adott utasítást, sürgősen ébresszék fel Mengele doktort.

Auschwitz és a hét törpe

Josef Mengele arról volt híres, hogy valóságos szenvedélyei voltak a furcsa, különleges emberek, a kétneműektől az óriásokig, így a hét törpe felbukkanása újabb kihívást jelentett a számára. Ahogy a fülébe jutott az érkezésük híre, az orvos azonnal találkozni akart velük.

Miközben Mengelére vártak, láttak embereket, köztük a rokonaikat is, amint beviszik őket egy épületbe, melynek mindkét kéményén megállás nélkül hömpölygött kifelé a füst. Perla Ovitz, aki egyébként csak 23 éves volt, mikor ez az egész megtörtént, arról mesélt, hogy fiatal naivként azt hitte, biztosan egy pékség működik ott, de egy rab ráébresztette a valóságra: „Itt nincs semmilyen pékség. Ez Auschwitz, és nemsokára ti is azokban a sütőkben végzitek majd.” De Mengele különös szenvedélye megmentette őket a haláltól. Annál sokkal rosszabb sorsra jutottak: kísérleti nyulak lettek az orvos kelepcéjében.

Első találkozás az ördögi doktorral

„Most már 20 évre van munkám!” – ezek voltak az első szavai Josef Mengelének, amikor megpillantotta a hét törpét. Néhány hónappal ezelőtt, az orvos ötszáz nőt küldött gázkamrába csak azért, hogy véget vessen egy tífuszjárványnak, most pedig az Ovitz családban gyönyörködött. Három órával az érkezésük után, a zsidók zöme, akikkel együtt utaztak, már halott volt. A hét törpe viszont, és a szeretteik – huszonkét személy összesen, megmenekültek.

Akárcsak a többi foglyot, Ovitzékat is egy kunyhóba zárták, és szűrt levessel etették őket. Kaptak egy alumíniumtálat is, melyben mindannyian tisztálkodhattak, az orvos ugyanis rögeszmésen higiéniamániás volt. Másokhoz viszonyítva, ők megtarthatták a ruháikat, és a hajukat sem borotválták le.

Brutális kísérleteknek vetették alá őket, melyek folyton kudarcot vallottak

Kezdetben az orvos mindössze egy vérmintát akart tőlük, ez azonban nemsokára heti rutinná vált. A törpék alultápláltakká váltak, gyakran szédültek, és hányingerük volt. „Mire visszavánszorogtunk a kunyhóba, és magunkhoz tértünk volna, máris hívtak vissza.” – idézte fel a szörnyű emlékeket Perla Ovitz.

Maga Mengele sem tudta biztosra, mit is akar a törpéktől, de attól még heti rendszerességgel vért vett tőlük, és röntgenképeket készített róluk. A feljegyzések szerint, az orvos rutinteszteket végzett máj- és vesebajokra, viszont semmire sem jutott a törpeséggel kapcsolatban. Később szifiliszre is tesztelte őket, aztán azzal kínozta a családot, hogy hol forró, hol hideg vizet öntött a fülükbe. Perla szerint ez nagy fájdalommal járt, és már-már az őrületbe kergette őt. Az orvosok továbbá kihúzták a fogait, és kitépték a szempilláit, hogy tovább teszteljék és kielemezhessék azokat.

Furcsa barátság Mengele doktorral

„Megbékéltünk a gondolattal, hogy többé sosem fogjuk elhagyni a tábort.” – vallotta Perla Ovitz, egy néhány évvel ezelőtt adott interjúban. Mengele azonban ismét megmentette őket a haláltól, amikor gázkamrára ítélték őket. Bár traumás kísérleteknek vetették alá őket, a nő elmondta, hogy bizarr barátság alakult ki köztük és a szadista orvos között.

„A doktor olyan volt, akár egy világsztár, egyre jobban nézett ki. Bárki belészerethetett.” – mesélte Perla. „Amikor dühös volt, azonnal lecsillapodott, mihelyt belépett a kunyhónkba. Amikor meg jó kedve volt, azt beszélték, biztosan meglátogatta a törpéket.” – tette hozzá a nő. Frieda, a nővérek egyike, flörtölt is az orvossal, ő pedig „meine Liebe”-ként (szerelmemként) becézte a lányt. A testvérek egytől egyig tisztelték őt, és „őexcellenciája” megszólítással beszéltek hozzá.

Mindenki előtt megalázták őket

Egy napon, az orvos azzal fordult hozzájuk, hogy kirándulni mennek, és sminkkészletet is adott nekik, hogy megszépítsék magukat. Azt mondta, fontos emberek előtt kell szerepelniük, ehhez pedig jól kell kinézniük. Miután elkészültek, tisztek százai előtt terelték őket színpadra, ahol Mengele várt rájuk.

„Vetkőzni!” – kiáltotta az orvos. Nekik pedig engedelmeskedniük kellett. Reszketve és arra törekedve, hogy eltakarják az intim testrészeiket, a törpék anyaszült meztelenül álltak mindenki előtt. Igazából arra kellettek, hogy az orvos rajtuk szemléltethesse, miként vezet a zsidó faj a fogyatékossághoz és törpeséghez. A beszéd végén a közönség állva tapsolt, és egyre közelebb lépett a színpadhoz, hogy aprólékosabban is szemügyre vehesse a törpéket.

Végre, szabadon

1945-ben, a testvéreket végül kiengedték Auschwitzből. Néhány hónapig Moszkvában éltek, aztán visszatértek a hazájukba. Amint hazatértek, a törpék megtalálták az elásott ékszereiket és arany tárgyaikat ott, ahol elrejtették őket. Négy évvel később, a család Izraelbe költözött, és tovább folytatta a fellépéseket.

Perla Ovitz, a törpecsalád utolsó tagja, 2001 szeptember 9-én hunyt el. Halála természetes eredetű volt.