Bódi Lászlóra lehetetlen nem emlékezni. Bár a Republic frontembere immár 13 éve az angyalok kórusában zenél, a földi munkássága feledhetetlenné tette őt. A saját szabályai szerint élt és egyedi stílust képviselt nemcsak közönséges halandóként, hanem legendaként is a színpadon. Cipő sosem a hírnévért, a pénzért vagy az elismerésért zenélt – benne sokkal több volt, mint alázat.
2013 március 11-én, 47 éves korában hunyt el Cipő, a Republic sztárja, aki sosem akart sztár lenni. Minden idők egyik leghíresebb magyar zenekar élén állt, dalszerzőként és énekesként, mégsem érezte magáénak ezt a státuszt. Annál inkább volt ő egy hétköznapi ember a maga elveivel, és ahelyett, hogy a rivaldafényben csillogott volna, inkább Marx, Engels és Lenin műveit olvasta. A Munkáspárt gyűléseire is gyakran ellátogatott.
Bódi László mindig is kommunistának vallotta magát, bár a párt, amelyhez a szíve húzta, egyre kisebb teret kapott a politikában. A vezetőjével, Thürmer Gyulával is szoros barátságot ápolt, de erről a közvélemény aligha tudott.
„Titkos barátság volt a miénk, ezt kár lenne tagadni. Kölcsönösen tiszteltük egymást, de a közvélemény erről vajmi keveset tudott. Az emberek talán nem is értették volna, hogyan volt képes egymáshoz közel kerülni egy népszerű rockénekes és egy konzervatív, a múltat visszahozni akaró párt vezetője. Talán egy rendezvényünkön ismertük meg egymást, hogy aztán egyre többet beszélgessünk az életről és az országról, amiben élünk. Nem valamiféle ideológiai, világmegváltó beszélgetések voltak ezek izmusokról vagy tudományos értekezésekről, sokkal inkább a hétköznapok jelentették a témát.
Mindketten vágytunk arra, hogy újra a Kádár-korszakban éljünk. Hogy becsületes, tisztességes ország legyen a miénk. Cipő Kárpátaljáról, vagyis a Szovjetunióból érkezett Magyarországra, és tisztelte azt a rendszert, amelyben gyerekként felnőtt. Belépett a Munkáspártba, ott ült a kongresszusainkon, ahová olykor az édesanyját is magával hozta. Büszkék voltunk rá, hogy közénk tartozik, s talán ő is úgy gondolt a közösségünkre, hogy ugyanabban hiszünk és ugyanazt szeretnénk: vagyis a soha meg nem valósult szocializmust” – nyilatkozta a Blikknek Thürmer Gyula, a Magyar Munkáspárt 72 éves elnöke.
A pártvezető azt is elárulta, Cipő utolsó kívánsága az volt, hogy ő maga mondjon beszédet a temetésén. Thürmer ugyanakkor melegszívvel és családtagként emlékezik meg Bódi Lászlóról: „Azt gondolom, Cipőnek az édesapja volt a példaképe. Mindig is neki és az ő emlékének akart megfelelni. A hihetetlen sikerei ellenére szerény maradt. De, igazi művészlélekként, olykor hajnali egykor hívott fel csak azért, hogy beszélgessünk a világ dolgairól és egy, a jelenleginél emberibb, tisztességesebb, élhetőbb országról.
Gyűlölte azt a kort, amelyben élt, és ez a mostanira talán hatványozottabban érvényes lenne. Gyűlölte a pénzcentrikus világot, a pénz hatalmát, és ez nála nem valamiféle szerep, hanem őszinte meggyőződés volt. Ma már elárulhatom, szinte könyörögtem neki, hogy írjon nekünk, a Munkáspártnak egy indulót. Csak mosolygott. Aztán kértem, hogy akkor legalább egy dalt vagy egy sort, ami rólunk szól. Erre nevetve azt felelte: még nem jött el a ti időtök… a mi időnk. A halála mélyen megérintett, és bár már több mint tíz éve meghalt, a mai napig úgy gondolok rá, mint olyanra, aki közénk tartozik”.
