Kevés dal fonódott össze annyira két előadó nevével, mint az „I Will Always Love You”. Dolly Parton írta és énekelte el először, Whitney Houston pedig olyan feldolgozást készített belőle, amely világszerte új életet adott a szerzeménynek. A két énekesnő történetének egyik legemlékezetesebb pillanata 1994-ben jött el, amikor Parton személyesen adta át Houstonnak a dalért járó Grammy-díjat.
Dolly Parton 1974-ben írta és vette fel az „I Will Always Love You” című dalt, amely hamar a slágerlisták élére került. Nyolc évvel később, 1982-ben a The Best Little Whorehouse in Texas című filmhez ismét rögzítette, és a szám újra listavezető lett.
A történet 1992-ben kapott új fordulatot, amikor Whitney Houston a The Bodyguard című filmhez elkészítette saját változatát. A feldolgozás hatalmas siker lett, és 14 héten keresztül vezette a slágerlistákat.
Dolly Parton személyesen adta át a Grammy-díjat Whitney Houstonnak
1994. március 1-jén különösen szimbolikus pillanatnak lehetett tanúja a Grammy-gála közönsége. Dolly Parton adta át Whitney Houstonnak a legjobb női pop-énekes teljesítményért járó díjat az „I Will Always Love You” feldolgozásáért.
Houston az elismerés átvételekor közvetlenül Partonhoz fordult: „Dolly, természetesen, tőled kapva ez igazán nagy megtiszteltetés. Gyönyörű dalt írtál. Nagyon köszönöm, hogy ilyen gyönyörű dalokat írsz.”
A dal története itt sem ért véget. Parton 1995-ben ismét kiadta a szerzeményt, ezúttal Vince Gill oldalán, duettként.
„Ez a dal nem enged el”
Dolly Parton egy 2012-es, a CBS Newsnak adott interjúban arról beszélt, milyen különleges pályát futott be ugyanaz a szerzemény több különböző előadásban.
„Ez is nagyon ritka. Azt hiszem, valószínűleg én vagyok az egyik – ha nem az egyetlen – azon kevés művész közül, akinek ugyanaz a dala kétszer is listavezető lett ugyanazon előadó előadásában, de aztán Vince Gillel egy top 10-es duettben is szerepeltem vele. Szóval valójában ez a dal nem enged el. Egyszerűen tovább élt.”
Parton azt is kiemelte, milyen jelentős szerepe volt Whitney Houstonnak abban, hogy a szerzemény világszerte ismertté vált.
„És Whitney, amikor előadta, világszerte népszerűvé tette, és hosszú ideig a világ legkülönlegesebb dalává tette.”
Whitney Houston halála után más jelentést kapott a dal
Whitney Houston 2012. február 11-i halála után az „I Will Always Love You” teljesen más érzelmi súlyt kapott Dolly Parton számára.
Az énekesnő felidézte, mennyire nehéz volt hallania a szerzeményt abban az időszakban, amikor Houston halála után újra és újra lejátszották.
„És bár nagyon–nagyon szomorú volt, tudod, ami vele történt, az a tény, hogy abban az időszakban újra és újra lejátszották, nagyon szomorú volt. Nagyon megindító volt számomra” – mondta Parton.
Különösen erősen érintette Whitney Houston temetése.
„Amikor a temetésen felemelték a koporsóját, és elhangzott az a dal, nos, egyszerűen kirobbant belőlem a sírás. Olyan volt, mintha valaki késsel szúrt volna a szívembe.”
A pillanatban saját szövege és Houston előadása elválaszthatatlanul összekapcsolódott.
„Egyszerűen elsöprő érzés volt tudni, hogy az az én dalom, az én szövegem volt. Annyira végleges volt.”
Parton később úgy fogalmazott, hogy bár ő írta a szerzeményt, Whitney Houston előadásában az már saját jogán is különleges életet kapott.
„Az ő dala volt” – mondta Houstonról.
Majd így folytatta: „Olyan volt, mintha az érzelmek keveredtek volna benne. Lehetetlen volt nem reagálni rá. Egyszerűen elárasztott, és egyszerűen csodálatos volt. Szóval azt hiszem, mindketten örökre… az a dal örökre mindkettőnkhöz kapcsolódni fog.”
Dolly Parton halálhírét unokaöccse jelentette be
Dolly Parton halálát unokaöccse, Bryan Seaver jelentette be augusztus 25-én egy Instagram-videóban.
„A nevem Bryan Seaver, Cassie Parton fia, és ma a Parton és Owens család nevében jelentem be nagynéném, Dolly Rebecca Parton Dean elhunytát, akit az egyik generáció Sisternek, Sisnek és Grannynak, a következő pedig Giginek hívott” – mondta.
Seaver azt is elárulta, hogy a videós bejelentést maga Dolly Parton kérte tőle évekkel korábban.
„Ezt a videós bejelentést Dolly évekkel ezelőtt kérte tőlem, még mielőtt teljes mértékben felfogtam volna, hogy ez a jövőben valósággá válik. Több mint két évtizeden át én voltam a biztonsági vezetője – ezt a szerepet előttem apám, Larry töltötte be –, és bár elképzeltem ennek a pillanatnak a súlyát, eddig még nem éreztem meg igazán.”
Unokaöccse a család gyászáról is beszélt: „Ez egy megtiszteltetés, amelyben a határtalan büszkeség és a mély szomorúság keveredik. De a szomorúság minket érint, nem Dollyt. Dolly a fényben élt, és most Jézus karjaiban van, ahol bizonyára már várja őt Carl, szülei és számtalan más ember, akik figyelték őt, és vágyakoztak arra, hogy a mennyekben találkozhassanak vele.”
