Ralph Lambert, az Egyesült Államok Légierejének veteránja február 8-án halt meg 94 éves korában. Mivel Lambertnek nem volt családja, sem barátai, akik részt vehettek volna a temetésén, a Menard High School baseballedzője, Jordan Marks gondoskodott róla, hogy a veteránnak megfelelő búcsúztatásban legyen része.
„Joel Swisher a Hixson Funeral Home-tól felhívott, és lényegében egy szívességet kért tőlem. Nagyon örültünk, hogy felhívott, és hogy segíthettünk” – mondta Marks, aki felkért néhány végzős diákot, hogy vegyenek részt a szertartáson.
„Kiválasztottam 6 végzős diákot. Igyekszem megtanítani őket a baseball játékmenetére, de ugyanakkor az életről is próbálok tanítani nekik, és ha segíthetünk a közösség egy tagjának, különösen valaki olyannak, aki a hazánkat szolgálta, örömmel tesszük” – magyarázta az edző.
Lambert több mint két évtizeden át szolgálta a hazáját 1950 és 1971 között, és megérdemelte, hogy megadják neki a veteránoknak járó tiszteletet. A 6 kiválasztott diák, Ashton Veade, Cameron Kinder, Jacob Giordano, Jackson Ford, Ashton Brodnax és Hunter Foster ugyan nem ismerték az idős férfit, de mindannyian hatalmas megtiszteltetésnek érezték, hogy részt vehettek a szertartáson, és ők vihették az amerikai zászlóval letakart koporsót.
Marks edző azt mondja, a temetés óta a közösség több tagjától is kaptak elismerő üzeneteket. „Kaptam néhány telefonhívást, e-mailt és üzenetet olyan emberektől, akiket nem is ismerek. Manapság annyi rossz hírt olvasni, és mindenki örült, hogy olvashatott valami olyasmit, amit igazán érdemes” – mondta az edző.
Azt is elmondta, hogy a szertartás a diákjaira is nagy hatással volt. „Azt hiszem, felnyitotta a szemüket.” Az egyik diák, Giordano azt mondta: „Megtiszteltetés volt számunkra, hogy ott lehettünk, különösen valaki olyan mellett, akinek nincs családja és barátai.”
Egy másik diák, Kinder pedig hozzátette: „Sajnáltam, és örülök, hogy lehetőségünk volt elmenni a szertartásra. Mindannyiunknak megvan a családunk és a barátaink, de azt hiszem, nem vesszük észre, hogy ez nem mindenkinek adatik meg.”
