Nem kell régi motorosoknak lennünk ahhoz, hogy érezzük, a világunk mennyire megváltozott. Egyre érezhetőbbek a nyugatias eszmék, a felszabadító elvek, a társadalmunkat megreformáló irányzatok, melyek nem feltétlenül jelentenek rosszat… csupán nehezen emészthetők.
Egy szülő ma már nem lehet biztos abban, hogy ha fiúnak ad életet, akkor egy fiút is fog felnevelni. Azt sem tudhatja, hogy a gyermeke kik iránt fog érdeklődni: felesége lesz-e, vagy inkább férjet választ magának?
Egy édesanyának a fenti kérdésekre érkező válaszokkal kellett megbirkóznia: amikor az egyik gyermekéről kiderült, hogy transznemű, Stacynek el kellett engednie a családjával szemben felállított elvárásait. Terápia segítségével, de végül képes volt elfogadni a lányát, akit egyébként fiúnak szült, és ugyanakkor megértette, nem baj, ha szomorú a fia elvesztése miatt.
Íme egy anya őszinte szavai egy olyan helyzetből, amivel egy napon akár mi is szembetalálhatjuk magunkat. Ez Stacy tapasztalata, ahogyan ő maga mesélte az Insider-nek.
„Amikor a fiam 16 éves volt, bevallotta nekem, hogy meleg. Ettől kezdve azt mondtam neki, hogy bármi történjék is, szeretni fogom, és mindig az én gyerekem marad. Két évvel később elmondta, hogy transznemű, és hogy nő akar lenni. Nem mondhatom, hogy meglepődtem. Azt hiszem, legbelül már tudtam.
Míg a testvérei szuperhősöknek öltöztek és fiús játékokkal játszottak, ő bezárkózott a nővére szobájába, és egész nap babákkal játszott. Fájt belegondolni, hogy elveszíthetem a fiamat, de tudtam, hogy ott kell lennem a gyermekem mellett, bármi történjék is.
Nem tudtam, hogy normális-e így érezni. De az első terápiás ülés után rájöttem, hogy igen. Hogy ez a normális. Még ha a gyermekem ugyanaz a személy is, az nem jelenti azt, hogy nem vesztettem el a fiamat.
Másrészt viszont nyertem egy lányt, és ez megfizethetetlen. Csak éppen azután kezdtem hozzászokni ehhez a gondolathoz, hogy meggyászoltam a fiamat. Igen, lehet, hogy furcsán hangzik, de én így érzek. Úgy érzem, hogy elvesztettem a fiamat, és kellett egy kis idő, mire hozzászoktam.
Azonban a terapeuta, akivel dolgoztam, ráébresztett, hogy a lányom ugyanaz a gyerek, akit mindig is ismertem. A külsején kívül semmi sem változott. Ó, dehogynem. Valami más is megváltozott. Sokkal boldogabb most, mint korábban volt.
De vannak napok, amikor hiányzik a fiam. Sokféle időszakon megyek keresztül, némelyik könnyebb, némelyik nehezebb. Néha emlékeztetem magam arra, hogy nem könnyű egy transznemű gyermek anyjának lenni. Ez egy utazás, a jó és a kevésbé jó” – fogalmazott Stacy.
