Ha megtalálod életed szerelmét, alig várod azt a percet, amikor hivatalosan is összekötheted vele az életedet. Meg sem fordul a fejedben, hogy a nagy napra esetleg 12 évet kell várnod, nem beszélve arról, hogy a várva várt eseményt egy közeli szeretted halála feketíti majd be… Pedig ilyen esetek is megtörténnek, és bármennyire szomorúak, az életnek mennie kell tovább.
12 évvel azután, hogy az angliai Essexből származó Joanna Chandler és szerelme, David eljegyezte egymást, végre meg is szerették volna ülni a lakodalmukat. Mindent gondosan megterveztek, és számolták vissza a napokat, amikor egy váratlan esemény a feje tetejére állította a világukat.
A fiatalok 2010-ben pecsételték meg a kapcsolatukat azzal, hogy David egy csodálatos eljegyzési gyűrűt ajándékozott Joannának. Bár nem volt kétségük afelől, hogy egymás mellett szeretnének megöregedni, az esküvőjüket 9 évre rá, 2019-re ütemezték.
Hetedhét országra szóló lakodalmat akartak, és semmilyen részletről nem akartak megfeledkezni, ezért is adtak időt maguknak mindent pontra tenni. De a sorsnak más tervei voltak velük.
„Le kellett mondanunk az esküvőnket, amikor 2019-ben kiderült, édesanyám vérrákban szenved” – emlékezett vissza Joanna, akinek azóta három gyereke született. Mivel a dolgok jól alakultak, és a menyasszony anyukája is jobban lett, a pár úgy döntött, 2020-ban megtartja az esküvőt. Akkor viszont a világjárvány szólt közbe, és újból el kellett napolniuk a fogadást.
Joanna és David további két évet várt, mielőtt megtette volna a következő lépést. Addigra már lemondtak a grandiózus álmaikról, és egy szerény lakodalomban gondolkodtak, csupán a legközelebbi rokonok jelenlétével. 2022 májusára tervezték az eseményt, melynek napja el is érkezett. Az ara izgatottan várta, hogy az édesapja oldalán sétálhasson be a templomba, ám egy szörnyű tragédia ismét megakadályozta őt álma valóra váltásában.
Azon a napon, mely élete legboldogabb napja kellett volna, hogy legyen, Joanna elveszítette az édesapját. A férfi, akit szintén Davidnek hívtak, bár betöltötte a 75-öt, sosem betegeskedett, és világéletében fitt volt. Rajongott a családjáért, és minden vágya az volt, hogy a lányát az oltárhoz kísérhesse. De arra a napra virradóan, amikor ezt végre megtehette volna, távozott az élők sorából.
Május 13-án a család javában dolgozott az utolsó simításokon: Joanna és az édesanyja éjszakába nyúlóan szervezkedtek még a 14-én tartandó esküvő körül. Éjjeli 3 óra lehetett, amikor az édesanya nyugovóra tért, de feltűnt neki, hogy a férjével valami nincs rendben. Próbálta felébreszteni Davidet, de az nem reagált.
Joanna azonnal tárcsázta a mentőket, „de abban a pillanatban, ahogy beléptem az ajtón, tudtam, hogy meghalt” – mesélte. Az apja álmában hunyt el, miközben az ágyon ült, és a kezében tartotta a tévé távirányítóját.
A menyasszonyt megrázták az események. Nagyon szerette az édesapját, az elvesztése pedig hatalmas űrt hagyott a szívében. „Apa egyszerűen a legjobb volt minden lehetséges módon” – fogalmazott Joanna, akinek rögtön el is ment a kedve az esküvőtől. Nem akart ő már semmit, csak csendben gyászolni, ezért haza is küldték a vendégeiket. A gyerekeiknek is elmondták a szomorú hírt, ami „borzalmas volt” – állította Joanna, mivel a kicsik már nagyon várták a bulit, de a nagyapjuk halála őket is összetörte.
David végül, még aznap egy okos javaslatot tett: bár az apósa elhunyt, attól még nőül veheti a lányát, mindenféle cicoma és csinnadratta nélkül. Joanna pedig beleegyezett, így aláírták a papírokat.
„Mindketten tudtuk, hogy másképp sosem jutnánk el az esküvőig – körülbelül 15 éve vagyunk együtt, és 12 éve jegyben járunk” – magyarázta a menyasszony, akinek az álomesküvőjéből egy visszafogott gyászmegemlékezés lett, szeretett édesapja tiszteletére.
A pár most ünnepelte első házassági évfordulóját, Joanna pedig helyet adott annak is, hogy édesapjára emlékezzen. Az apja kedvenc zenéjét hallgatta, a ház kedvenc sarkában, a kedvenc italával, szívében pedig a legszebb emlékekkel, melyeket az évek során közösen szereztek.
