Farkasházi Réka az elmúlt hetekben fizikailag és lelkileg is nehéz időszakon ment keresztül, és végül kórházi kezelésre szorult. A színésznő-énekesnő ennek ellenére megtartotta a fellépéseit, miközben saját bevallása szerint volt olyan pillanat, amikor legszívesebben azonnal hazament volna. A koncertjei alatt az adrenalin segítette át a nehézségeken, utána azonban már nem tudta tovább tartani magát.
Farkasházi Réka a közösségi oldalán beszélt arról, hogy az elmúlt hetekben olyan időszakon ment keresztül, amely alaposan próbára tette. Mint írta, azért döntött az őszinte bejegyzés mellett, mert nem tartaná igazságosnak, ha az életéből kizárólag a jó pillanatokat mutatná meg.
„Agyaltam, hogy nem lesz ez önsajnáltató, mártír, szenzációhajhász poszt. Megpróbálom úgy megközelíteni, hogy egész egyszerűen nem tartom fairnek, ha csak a jót mutatom az életemből. Nem csak azt szoktam. Az elmúlt pár hétben csavart rajtam egyet az élet” – írta.
A színésznő-énekesnő azt is leszögezte, hogy egészséges, kórházi kezeléséről azonban a ténynél többet nem szeretne elárulni.
Úgy érezte, képtelen lesz színpadra állni
„Egészen hihetetlennek tűnt, hogy pénteken már színpadon fogok állni. Sem fizikailag, sem lelkileg nem éreztem, hogy képes vagyok rá. Pénteken délelőtt, amikor beszálltam a buszba, az első gondolatom az volt, hogy most azonnal hazamegyek. Hogy a franc akar erős lenni, meg annak is látszani, amikor minden és mindenki idegesít. De leginkább én magamat. Legszívesebben otthon lettem volna a kanapén, befordulva, ahogy jó pár napot töltöttem” – folytatta a bejegyzésben.
A koncertre tartó úton órákig nem tudott beszélni zenésztársaival. Azt írta, rettegett attól a pillanattól, amikor ki kell majd szállnia a buszból, mosolyognia kell, és úgy kell tennie, mintha minden rendben lenne.
Ebben a helyzetben sokat jelentett számára, hogy a zenekara tagjai nem vártak tőle magyarázatot.
„Mázli, hogy a fiúk előtt nem kell szabadkoznom, ha kell, csak ülnek mellettem csendben órákat” – írta.
Az adrenalin elnyomta a fizikai és lelki fájdalmat
A fellépéseket végül megtartotta, még ha saját bevallása szerint nem is a tőle megszokott energiával.
Amikor azonban színpadra lépett, a zene, a közönség és a pillanat átmenetileg háttérbe szorította mindazt, amivel előtte küzdött.
„Nyilván végig tudtam csinálni a három koncertet. Még ha nem is olyan energiával, ahogy azt tőlem megszoktátok. Az adrenalin jó cucc. Átmenetileg megszűnik minden fájdalom, még a lelki is. A színpadon nincs más, csak a pillanat, amiben éppen vagy. A zene, a társaid és a közönség. Maximum egy-egy pillanatra hasít beléd a fájdalom vagy a valóság. Vagy a kettő együtt. A fájdalmas valóság” – fogalmazott.
A fellépés után már nem tudta tovább tartani magát
Amint azonban lekerült róla a színpadi szerep terhe, előtörtek azok az érzések, amelyeket a koncert alatt még háttérbe tudott szorítani.
„Ott a színpadon, átmenetileg minden jó vagy legalább jobb. De utána… Amikor már nem kell tartani magad, amikor már nem kell erősnek lenni, akkor nem is tudsz. Lehet a sötét buszban csendben sírni. Sajnálni magad. Dühösnek lenni a világra” – magyarázta.
A vasárnapot már mélypontként élte meg.
„A vasárnapomról nem véletlenül nem készült fotó. Az volt a mélypont. Nem vagyok rá büszke. De kellett a gyógyulásomhoz” – vallotta be.
Farkasházi Réka azt is leírta, hogy az előadóművészi létben sokszor nincs lehetőség arra, hogy valaki egyszerűen betegszabadságra menjen vagy otthonról dolgozzon.
„A mi hivatásunk különleges. Akkor is ki kell állni a színpadra, amikor mások betegállományba mennek. Nálunk nincs home office. Hogy mi hajt ilyenkor? Az ok sokszor prózai. Például köt a szerződés, de leginkább várnak a gyerekek. Megéri? Nincs ilyen kérdés” – zárta bejegyzését Farkasházi Réka.
