– Apa, miért nem vagyunk mi gazdagok?
– Ki mondta, hogy nem vagyunk gazdagok? Gazdagnak lenni nem annyit jelent, hogy milyen és mennyi javat birtokolsz, hanem mennyit tudsz adni más embereknek. Hiszen miközben másoknak adsz, te magad már boldogabb vagy.
Ez a lényege a kisfilmnek.
A szingapúri kis filmet már több mint 3,8 milliószor töltötték le a világ legnagyobb internetes videomegosztón. Egy kisfiú mesél az édesapjáról, akit szegénynek és sikertelennek lát, annak ellenére, hogy jóval többet dolgozik, mint a többi barátjának az apukái. És nem is tartja különösebben okosnak apját, felnézni sem tud rá.
A fiú majd elhagyja otthonát, dolgozni megy és már nem igazán akar visszatérni, mivel sikeresebb akar lenni apjánál, aki bohócként szokott „szolgálatot” teljesíteni a gyerekkórházakban. Senkinek sem szól betegségéről, miután meghal, fia tucatnyi levelet talál otthon, amelyben szociális intézmények köszönik meg apjának az adakozásait. Az egyik intézmény még egy emlékdíjat is átnyújt a fiúnak, aki nagy csodálkozására a saját nevét olvassa a emléktárgyon és nem érti, hogy miért írták rá az ő nevét, mikor nem ő adta a pénzt.
– Azért mert édesapád így akarta – mondta egy tolószékben ülő fiatal, akit korábban sokszor megnevetett az elhunyt férfi. Később előkerül a bohócruha is, a kórházban lévő gyerekek nagy örömére.
