A 26 éves Megan Grannan úgynevezett Metatropic Dysplasiával született. Ez egy ritka rendellenesség, ami törpenövést eredményez, ugyanakkor a betegséget rövid karok és lábak, valamint hosszú, keskeny mellkas jellemzi. A tünetek lehetnek enyhék, de életveszélyesek is. Megan mindössze 1 méter magas, ami körülbelül egy 4 éves gyerek magasságának felel meg, és a karjai is rövidek, ami lényegesen megnehezíti a mindennapi életét.
A szülei már a kislány születésekor látták, hogy valami nincs rendben vele, és amikor egy orvos megerősítette, hogy a törpenövés egyik ritka fajtájával született, a szülők nagyon megrémültek, különösen miután azt is megtudták, hogy kislányuk túlélési esélyei nem túl jók, és valószínűleg nem éri meg az egyéves kort sem.
Megan azonban mégis felnőtt, és, bár komoly nehézséget okoz neki az állapota, és olyan mindennapi tevékenységekben is segítségre van szüksége, mint a mosakodás, vagy az öltözködés, egész életében arra törekedett, hogy bebizonyítsa azoknak, akik kételkednek a képességeiben, mekkorát is tévednek. Kislánykorában táncolt és korcsolyázott is, és igyekezett minél normálisabb és aktívabb életet élni. Az iskolában azonban voltak nehézségei, a többi gyerek gyakran elkerülte őt, nem szívesen ültek mellé, és nem volt különösebben jó tanuló még a középiskolában sem.
Amikor azonban egyetemre ment, eldöntötte, hogy tanár szeretne lenni, és, bár tudta, hogy komoly nehézségekbe fog ütközni, elhatározta, hogy megvalósítja az álmát. A legtöbben kinevették őt, amikor elmondta, hogy tanár szeretne lenni, és inspirálni akarja a gyerekeket, de ő ismét bebizonyította, mekkorát tévednek azok, akik kételkednek benne.
„Azt hiszem, az a legrosszabb, amikor megítélnek az emberek. Nem tudják, ki vagyok, amikor rám néznek, egy alacsony, fogyatékos embert látnak, és nem látják azt a személyt, aki e mögött van. Nem adnak nekem esélyt” – mondja Megan, aki tanárként csak nehezen tudott elhelyezkedni, és a legtöbb állásinterjún azonnal tudta, hogy nincs esélye.
Végül mégis megtalálta azt az iskolát, ami végre megadta neki a lehetőséget, amire vágyott, és Megan szenvedélyesen szereti a munkáját. A tanítványai magasabbak nála, de mindig elmagyarázza a helyzetet a gyerekeknek, és nagyon jó a kapcsolata a diákjaival. A kollégái is kedvelik, értékelik a munkáját, és sokszor hozzá fordulnak tanácsért.
„Meg nagyon pozitív személyiség. Nagyszerű példa arra, hogy soha nem szabad feladni, és sajnálni magunkat, ugyanakkor az erős akarat és határozottság mintapéldája is. Nincs könnyű útja az életben, de soha nem sajnálja magát, és mindig mosolyog. A pozitív hozzáállásával másokat is felemel. Igazi inspirációt nyújt a diákoknak és a munkatársainak egyaránt” – mondja egyik kollégája, Joseph.
„Nagyon büszke vagyok arra, ahová eljutottam az életben, arra, ahová tartok, és remélem, hogy még tovább sikerül mennem, és mindenkinek bebizonyíthatom, hogy tévedett. Soha ne mondj le önmagadról, légy pozitív és menj tovább. El fogod érni az álmaidat” – mondja Megan.
