Évekkel ezelőtt egyszer imádkozás közben arra kértem a Jóistent, hogy küldjön nekem egy megfelelő feleséget. Szépen körülírtam, hogy pontosan milyet szeretnék.
Elmondtam, hogy azt szeretném, hogy a feleségem kedves, együttérző, őszintén szerető, nyugodt, nagyvonalú, gyengéd, figyelmes, szenvedélyes, jólelkű, érzéki és megbízható legyen. Azt is elmondtam, hogy milyen külalakot szeretnék egy tökéletes feleség számára. Ehhez a listához néha hozzátettem még, ami eszembe jutott. Egy este aztán a Fennvaló válaszolt nekem: “Fiam, én nem adhatom meg neked, amit kértél”.
“Miért nem?” – kérdeztem tőle.
“Azért nem, mert én az igazságosságot hírdetem, és nem adhatok olyan dolgot, ami nem igazságos” – mondta.
Csodálkozva válaszoltam: “Uram, még mindig nem értem, hogy miért nem helyes, amit kértem”.
“Akkor elmagyarázom” – válaszolta az Isten. – “Nem lenne helyes, olyan tulajdonságokkal felruházott személyt adnom, melyekkel te magad nem rendelkezel. Nem lenne helyesebb, ha egy olyan személy lenne melletted, aki akkor is szeret, ha gyűlölködsz, aki megbocsát, harag nélkül él a szívében, és figyelmes?”
“Ahelyett, hogy arra pazarolnád az időd, hogy olyan személyt keresel, akiben megtalálod mind a felsorolt tulajdonságokat, inkább arra törekedj, hogy megadd számára mindazt, hogy ilyen lehessen. Nem tudok olyat adni, ami nem létezik. Formáld úgy a szíved és a lelked, hogy azt kaphasd, amire vágysz. Ő majd biztosan rád fog találni” – mondta a Jóisten.
