Három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy férfi magához ölelhesse a kisfiát. Kimaradt az egyetemről, hogy fizetni tudja a jogi eljárást, és rengeteget kellett utaznia, hogy részt vegyen a sok meghallgatáson, de az erőfeszítései nem voltak hiábavalóak.
Jeremiah Sampson lényegében apa nélkül nőtt fel. 13 éves volt, amikor először találkozott az apjával, de a férfi ezt követően sem volt aktív része az életének. Sampson már csak ezért is elhatározta, hogy csodálatos apa lesz, de úgy tűnt, senki nem hitt benne.
2009-ben a huszonéves Sampson még egyetemre járt. A kansasi Pittsburg Állami Egyetemen futballozott, és volt egy barátnője, aki teherbe esett tőle.
2010-ben már nem volt együtt a nővel, és csak azért szerzett tudomást a gyerekről, mert az örökbefogadást intéző ügynökség felhívta őt telefonon.
Közölték vele, hogy nagy valószínűséggel ő a gyermek apja, és az anya valószínűleg örökbe adja. A férfi ragaszkodott hozzá, hogy gondoskodik a kisfiáról.
Ez azonban nem volt ilyen egyszerű. Mire Sampson felvette a kapcsolatot volt barátnőjével, a babát már örökbe fogadták. Kezdetét vette a 3 éves jogi csatározás.
Az első forduló 2010-ben
Az apa ügyvédet fogadott, és otthagyta az egyetemet, hogy fizetni tudja a jogi eljárás költségeit. Semmiképpen sem akarta hagyni, hogy elvegyék tőle a fiát. A bíróságon láthatta először a gyereket, és az örökbefogadó szülők nem örültek ennek különösebben.
„Láttam, hogyan néznek rám – mintha én lennék az ördög… Az emberek panaszkodnak azokra a férfiakra, akik nem vállalnak felelősséget a gyerekeikért. Nos, én itt vagyok, szeretnék a kisfiam édesapja lenni” – mondta Sampson.
Az örökbefogadó szülők még azt sem hagyták, hogy alaposabban szemügyre vegye a fiát, eltakarták a gyerek arcát egy törölközővel. Az apa hat hónapig hetente kétszer utazott Rollába, hogy megküzdjön szülői jogaiért.
A második forduló 2011-ben
2011 közepére a dolgok kezdtek jobbra fordulni, mivel a bíróság megengedte Sampsonnak, hogy meglátogassa a fiát, aki átmenetileg állami gondozásba került.
Kezdetben még így is voltak problémák, mivel a gyerek nem ismerte meg az apját, de nem tartott sokáig, hogy erős kötelék alakuljon ki közöttük.
Az utolsó forduló
2013-ban, karácsony másnapján az édesapa végre megkönnyebbülhetett – megkapta a teljes felügyeleti jogot. A férfi így fogalmazott a fiával, a kis Hilkyah-val kapcsolatban: „Rengeteg energiája van, és nagyon emlékeztet önmagamra”.
Sampsonnak szüksége is volt minden energiára, miközben a fiáért küzdött. Egyik tanára, Carol Carter, akihez még mindig közel áll, így fogalmazott: „Ez a harc az örökbefogadási ügynökséggel nagyon is emlékeztetett Dávid és Góliát küzdelmére, de ő soha nem hátrált meg.”
