Az orvosok azt mondták, hogy az apa egy órán belül otthon lesz, de hirtelen meghalt egy nem diagnosztizált betegségben

Az orvosok azt mondták egy szeretett apuka családjának, hogy „egy órán belül otthon lesz”, mielőtt a férfi tragikus módon elhunyt egy addig nem diagnosztizált betegségben.

A Singletonban élő Jason De Costa több mint két éve szenvedett súlyos köhögéstől, mielőtt 50 éves korában elhunyt. Orrcseppfertőzést diagnosztizáltak nála, ez azt jelenti, hogy a nyálka az orrüreg hátsó részéből a torokba kerül, ami tartós köhögést okoz.

Jason egyébként normálisan folytatta az életét. Halála napján, 2020 májusában a négygyermekes apa azt tervezte, hogy biciklitúrára indul, ám nali 5 órakor szívrohamot kapott. Kórházba szállították, és az orvosok azt mondták a családjának, hogy „egy órán belül otthon lesz”.

Jason azonban soha nem tért haza. Lánya, Madeline De Costa a LancsLive-nak elmondta: „Egyik napról a másikra történt, jól volt, és úgy tervezte, hogy elmegy biciklizni, aztán hajnali 5-kor felhívott a felesége, hogy mentőt kellett hívni, mert apám szívrohamot kapott.”

„Elmentem a házához a barátommal, és felhívtuk a kórházat. Azt mondták, hogy műtik, hogy sztentet ültessenek a szívébe, és meg kell várnunk, amíg kijön, hogy beleegyezését adja az információ megosztásához. Azt mondták, hogy egy órán belül kijön, ezért kitettem a barátomat a lakásán, és elmentem anyukámhoz. Ott voltam, amikor anyukámat felhívták a kórházból, hogy sajnos nem élte túl” – mondta a férfi lánya.

Miután megkapták a lesújtó és váratlan hírt, kiderült, hogy Jason nem orrcseppfertőzéssel, hanem több éve szívbetegséggel élt.

A 22 éves Madeline hozzátette: „Nehéz volt, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, de jó volt, hogy az előző héten láttam őt. Sokkoló volt – aktív ember volt, nem járt állandóan edzőterembe vagy ilyesmi, de szeretett biciklizni és kempingezni, és igazából semmi baja nem volt”.

Jason lánya poszttraumás szindrómát kapott édesapja halála után, nehezen tudta feldolgozni a férfi hirtelen halálát. Most azt tervezi, hogy édesapja tiszteletére ejtőernyővel fog leugrani.

„Most, két évvel később úgy érzem, végre képes vagyok beszélni és emlékezni az apámra, ezért szeretnék tenni valamit, hogy pénzt gyűjtsek és valamilyen módon segítsek másokon. Arra gondoltam, hogy egy ejtőernyős ugrás jó lenne, de őszintén szólva semmi más nem jutott eszembe!

„Szeptember elején fogom megcsinálni, még nem tudom, hol, de nagyon félek. Ezután szeretnék többet is csinálni.”