Bodrogi Gyula 92 évesen is színpadra áll, szöveget tanul, és nem tervezi, hogy felhagy a játékkal, amíg az egészsége engedi. A Nemzet Színésze egy korábbi baleset miatt bottal jár, de saját bevallása szerint ebből sem csinál nagyobb ügyet a szükségesnél. A Best Podcast vendégeként nemcsak jelenlegi állapotáról beszélt, hanem gyerekkori betegségeiről, a háború emlékeiről és arról is, hogyan tekint vissza több mint kilenc évtizedes életére.
Bodrogi Gyula áprilisban töltötte be a 92. életévét, és ma is aktívan dolgozik. A Kossuth– és Jászai Mari–díjas színművész úgy érzi, az élet összességében kedves volt hozzá, még akkor is, ha már gyerekkorában komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie.
A Best Podcastban felidézte, hogy beteges kisgyerek volt, és egy olyan betegségen is átesett, amely akkoriban könnyen végzetes lehetett.
„Beteges kisgyerek voltam, rögtön az elején súlyos, akkoriban halálos tüdőgyulladásban szenvedtem, de sikerült meggyógyulnom. Aztán kövér gyerek voltam, a talpam is, olyannyira, hogy menni sem tudtam. És az eredeti nevem! Buzik Gyula. Amikor gyerekkoromban a közértben megkérdezték tőlem, hogy hívnak, kisfiam, és megmondtam, mindenki mosolygott rajtam” – mesélte a színész.
Bodrogi Gyulában máig élnek Budapest bombázásának emlékei
A színész gyerekkorát a második világháború is meghatározta. Budapest bombázásának hangját annyira erősen őrzi az emlékezetében, hogy bizonyos helyzetekben még ma is ösztönösen reagál rá.
„Amikor bombázták Budapestet. A hangja szörnyű volt, a mai napig, ha elmegy a fejem felett egy repülő, befogom a fülem, vagy a párnámat a fejemre nyomom. A másik, láttam anyámat félni, és ez belém égett. Zsidó származású volt. Túlélte” –idézte fel második világháborúról őrzött emlékeit.
A nehéz gyerekkori emlékek ellenére Bodrogi Gyula ma is derűsen beszél az életéről, és jelenlegi fizikai állapotát sem dramatizálja túl.
Bottal jár, miután leesett a lépcsőn
A 92 éves színész egy korábbi baleset következtében bottal közlekedik. Elesett a lépcsőn, de annak örül, hogy továbbra is képes önállóan járni és dolgozni.
„Bottal járok, mert leestem a lépcsőn, de nem csinálok belőle problémát. Tudok menni, ez a legfontosabb. A fejem jó, a színházi szöveget gond nélkül megtanulom, visszamenőleg is emlékszem rájuk. Azt viszont megfogadtam, csak addig akarok játszani, amíg rendben vagyok” – jelentette ki.
Azt is hangsúlyozta, hogy a memóriájával nincs problémája: a színházi szövegeket gond nélkül megtanulja, és a korábbi szerepeire is vissza tud emlékezni.
Semmit sem csinálna másképp
Több mint kilenc évtized távlatából Bodrogi Gyula úgy látja, ha újrakezdhetné az életét, nem változtatna rajta.
„Úgy szeretem az életet, ahogy nekem kijutott. Három irányelvem volt annak idején, amikor ez a pálya kiválasztott engem. Ismerjenek, szeressenek és elismerjenek. (…) Ami a végső számvetésnél fontos lesz számomra, hogy tiszta lelkiismerettel távozzak” – összegezte tapasztalatait a színész.
