Charlize Theron részletesen felidézte azt az éjszakát, amikor az édesanyja lelőtte a színésznő részeg édesapját. A sztár egyúttal kijelentette, az, hogy nyíltan beszélt a történtekről, segített neki abban, hogy ne „kísértse” tovább ez a traumatikus történet, amelyre még tinédzserkorában került sor – írja a The Huffington Post.
Visszatekintve dél-afrikai, viharos gyerekkorára és azokra a kaotikus eseményekre, amelyek megelőzték apja, Charles Theron 1991-es halálát, a színésznő egy interjúban elmondta, azért volt hajlandó újra felidézni ezt a traumát, hogy segítsen a családon belüli erőszak túlélőinek.
„Úgy gondolom, ezekről a dolgokról beszélni kell, mert ez segít másoknak abban, hogy ne érezzék magukat egyedül” – mondta Theron. „Nem hallottam még ilyen történetről. Amikor velünk megtörtént, azt hittük, hogy egyedül vagyunk. Már nem kísértenek ezek a dolgok” – mondta az 50 éves színésznő, aki korábban már beszélt ugyan apja haláláról, de ez az új interjú az első alkalom, hogy részletesen elárulta, mi történt.
Charlize Theron alig 15 éves volt, amikor szemtanúja volt annak, hogy édesanyja, Gerda Jacoba Aletta Maritz, önvédelemből lelőtte az édesapját. A színésznő elárulta, hogy már jóval korábban is fenyegető alaknak látta az apját.
„Félelmetes volt. Nem ütött meg, nem lökött a falhoz, de például ittasan vezetett. Sok volt a verbális bántalmazás, a fenyegető hangnem, ami egy idő után teljesen megszokottá vált” – mondta Theron az apjáról, akit „klasszikus, funkcionális alkoholistának” írt le.
A lövöldözés éjszakáján Theron és az édesanyja elmentek moziba. Amikor hazaértek, rájöttek, hogy Charles Theron kizárta őket, és elment inni a néhány utcával arrébb lakó testvéréhez. A színésznő elmondta, hogy az apja és a nagybátyja már „elég részegek” voltak, amikor átmentek, hogy visszaszerezzék a kulcsot.
„…Sürgősen WC-re kellett mennem, ezért berohantam a házba, és ő ezt tiszteletlenségnek vette, mert nem álltam meg köszönni mindenkinek” – mesélte Theron. „Ez egy fontos dolog Dél-Afrikában, az a fajta tisztelet, amit az idősebbek iránt kell tanúsítani. Ő pedig olyan állapotban volt, hogy a dolgok elfajultak. Azt gondolta: „Miért nem álltál meg? Mit képzelsz magadról?” – folytatta.
Bár a gesztus jelentéktelennek tűnt, a 2003-as „Monster” című filmért Oscar-díjjal kitüntetett színésznő elmondta, „érezte, hogy ezúttal valami más”, és amikor hazaértek, könyörgött az édesanyjának, hogy hagyja el a férjét. „Leültem édesanyám mellé, és azt mondtam neki: »Azt hiszem, igazad van. Szerintem el kellene válnotok.” Soha nem gondoltam volna, hogy ezek a szavak kijönnek a számon” – idézte fel Charlize Theron.
Elmesélte, hogy a gyilkosság éjszakáján bement a hálószobájába, és lekapcsolta a villanyt. Ott maradt, amíg Charles Theron dühöngve hazatért.
„A vezetési stílusából meg tudtam állapítani, mennyire dühös, frusztrált vagy boldogtalan volt, amikor behajtott a birtokra” – mondta. „Azt, ahogyan aznap este behajtott az udvarra, nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen tudtam, hogy valami rossz dolog fog történni.”
Theron és az édesanyja több acélajtó mögé zárkóztak be a házban – ezek az apartheid idején Dél-Afrikában teljesen megszokottnak számítottak –, ám az apja a zárakra lövöldözve végül bejutott, és „teljesen egyértelművé tette, hogy meg fogja ölni őket.”
Anyja ezután magához vette a saját fegyverét, és bement a hálószobába, ahol csatlakozott a lányához; együtt a saját testükkel torlaszolták el a nyitott ajtót, miközben a színésznő apja tüzet nyitott rájuk, de csodával határos módon nem találta el őket.
„Az üzenet nagyon egyértelmű volt: Ma este megöllek titeket” – mesélte Theron.
Ekkor az édesanyja kinyitotta az ajtót, leadott egy lövést, amely visszapattant és eltalálta a sógorát, majd a férjét, miközben az kinyitotta a széfet, hogy más fegyvereket vegyen elő.
Theron elmondta, hogy megnyugtató volt visszatekinteni az aznap éjszaka történtekre és az ahhoz vezető események sorozatára.
„Mert az emberek hajlamosak egy-egy pillanatra koncentrálni, és csak egy dologról beszélni” – mondta. „De segít, ha elmagyarázzuk, hogy ezek a dolgok felhalmozódnak, és évekbe telik, mire a helyzet olyan rosszra fordul, mint amilyen a mi otthonunkban volt.”
