Will Reeve, a néhai Christopher Reeve fia 34 évesen tudta meg, hogy hererákja van. Az ABC News tudósítója az elmúlt hónapokban két műtéten és kemoterápiás kezeléseken is átesett, miután kiderült, hogy a betegség a hasüregében található nyirokcsomókra is átterjedt. A szeptemberi kontrollvizsgálatok már nem mutattak ki rákos elváltozást, Will pedig úgy döntött, nyilvánosan is beszél arról, min ment keresztül – írja az ABC News.
Will gyerekkora óta közelről ismeri a betegséget, a veszteséget és azt is, milyen az, amikor egy család élete egyik pillanatról a másikra megváltozik. Mindössze két éves volt, amikor édesapja, Christopher Reeve, a Superman-filmek világhírű sztárja leesett a lóról, és nyaktól lefelé megbénult. A család ezt követően éveken át kiemelten foglalkozott a gerincvelő-sérülésekkel kapcsolatos kutatások és érintettek támogatásával. Christopher Reeve 2004-ben, 52 évesen halt meg, két évvel később pedig Will édesanyja, Dana Reeve is elhunyt, 44 évesen, tüdőrák következtében.
Will mindössze 13 éves volt, amikor már mindkét szülőjét elvesztette.
„Úgy neveltek, hogy beszéljek a saját küzdelmeimről, ha ezzel másoknak segíthetek” – mondta.
„Az, hogy közelről láthattam, ahogy szüleim szembenéztek az életükben felmerült nehézségekkel, és azokat reményt adó dologgá alakították, hatalmas hatással volt az életemre és arra, ahogyan megpróbálom élni” – vallotta be.
Zuhanyozás közben vette észre az első jelet
Will tavasszal, zuhanyozás közben fedezett fel egy érzékeny csomót az egyik heréjén. Első reakciója az volt, hogy valószínűleg nincs komoly probléma.
„Azt feltételeztem, hogy semmi baj, vagy hogy majd elmúlik” – mesélte.
Felesége, Amanda Dubin Reeve, akivel három hónappal korábban házasodtak össze, nem akarta annyiban hagyni a dolgot, és ragaszkodott ahhoz, hogy Will menjen el kivizsgálásra.
„Valószínűleg semmi baj, de mi van, ha mégis?” – mondta Amanda.
Az ultrahang és a további vizsgálatok megerősítették, hogy Willnek hererákja van.
„Megdöbbentem” – fogalmazott.
Május elején megműtötték, és eltávolították a daganat által érintett herét. Will számára maga a műtét gondolata is komoly szorongást okozott, mivel gyerekkora óta nem esett át operáción.
„Öt éves koromban, amikor manduláimat eltávolították, azóta nem operáltak meg. Így inkább a műtéttel kapcsolatos ismeretlen miatt voltam nyugtalan, mintsem attól a felismeréstől, hogy örökre elveszítem testem egy lényeges részét.”
Will később úgy fogalmazott, rengeteget köszönhet Amandának azért, hogy nem hagyta halogatni az orvosi vizsgálatokat.
„A »betegségben és egészségben«-ről beszélünk. Csak néhány hónappal az esküvő után máris korai próbára került a házassági fogadalomunk” – mondta.
Amanda szerint a nehéz időszak azt is megmutatta nekik, hogy képesek egymás mellett maradni válsághelyzetben.
„A jó oldala az volt, hogy már a házasságunk kezdetétől megkaptuk a megerősítést, hogy jól felkészültek vagyunk bármivel szembenézni” – fogalmazott.
Mivel gyermeket szeretnének, Will a további kezelések előtt spermát is lefagyasztatott.
„Mert családot szeretnénk alapítani. És bár az orchiectómia nem akadályozza a természetes fogamzást, soha nem lehet tudni, ezért jobb az óvatosság.”
A rák a nyirokcsomókra is átterjedt
Az első műtét után Will és Amanda abban reménykedtek, hogy ezzel véget is ért a betegség története. A további vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a daganat 95 százaléka embrionális karcinóma volt, és a rák a hasüreg nyirokcsomóit is elérte.
Június 10-én Will újabb, hatórás műtéten esett át, amely során több tucat nyirokcsomót távolítottak el. Háromban rákos sejteket találtak, ezért két kemoterápiás kezelésre is szükség volt.
„Minden orvos, akivel az út során találkoztam, azt a szót használta, amit én a C-vel kezdődő jó szónak nevezek – a »gyógyulás«-t” – mondta Will.
Különösen fájdalmas egybeesés volt számára, hogy ugyanabban a Memorial Sloan Kettering rákközpontban kezelték, ahol két évtizeddel korábban édesanyja is rákkezelést kapott.
„Nem kerüli el a figyelmemet az a irónia, hogy 20 évvel azután, hogy édesanyám tüdőrákban halt meg a Memorial Sloan Ketteringben, én ugyanabban az épületben voltam, rákkezelésen” – mondta.
Will úgy érezte, a saját betegsége egyszerre hozta közelebb hozzá mindazt, amin korábban az édesanyja és az édesapja ment keresztül.
„Egyszerre éltem át mindkét szülőm életét. Mivel rákos betegként a Memorial Sloan Ketteringben kezelték, saját bőrömön tapasztaltam meg egy részét annak, amit anyám átélt. Ugyanakkor jobban megértettem, milyen lehetett apámnak az élete utolsó kilenc évében, amikor anyám és a családunk mellette volt, és gondoskodott róla. Én pedig ott voltam a feleségemmel, aki attól a naptól kezdve, hogy megismerkedtünk, oly sok szempontból emlékeztetett az édesanyámra, és most feleségként és gondoskodóként volt mellettem.”
A kezelés alatt Will tovább dolgozott a Good Morning America műsorában. A stúdiós munka után gyakran egyenesen a kórházba ment kemoterápiára. Bár a hányinger elleni gyógyszerek sokat segítettek neki, később fejfájást és csontfájdalmakat is tapasztalt.
„Soha nem éreztem magam igazán rosszul” – mondta, hozzátéve, hogy a mellékhatások „olyanok voltak, mint egyfajta játék, amelyben amint megszabadultál egy problémától, máris felbukkant egy másik”.
Július 31-én fejezte be a második kemoterápiás ciklust.
„Az ABC-s kollégáim olyanok nekem, mint egy család, és minden lépésnél mellettem álltak. Szerencsés vagyok, hogy korán felfedeztem a betegséget. Igen, át kellett mennem néhány tűzkeresztségen, hogy a túloldalra jussak, de sokkal rosszabb is lehetett volna, ha figyelmen kívül hagytam volna a problémát, vagy ha elhalasztottam volna az orvoshoz fordulást.”
A kontrollvizsgálat már nem mutatott ki rákot
A szeptember 8-án végzett ellenőrzés során Will Reeve szervezetében nem találtak rákos elváltozást. Ennek ellenére továbbra is szoros orvosi megfigyelés alatt áll, rendszeresen vérvizsgálatokon és képalkotó vizsgálatokon kell részt vennie.
„Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy figyeljek a testemre” – mondta.
A támogatás elfogadását ugyancsak fontosnak tartja.
„És támaszkodj a szeretteidre! Számomra ez Amandával kezdődött, de kiterjed a testvéreimre, Alexandrára és Matthew Reeve-re, a családomra, a közeli barátaimra és a kollégáimra is, akik segítettek átvészelni mindezt.”
Will szerint a saját diagnózisa azért is volt más, mint a korábbi tragédiák, mert most először közvetlenül vele történt mindaz, amit addig a szerettei mellett élt át.
„Sok minden történt velem az életben. De valahogy eddig egyik sem velem történt meg. Apám megsérült, és az azt követő kilenc évben figyelmünk nagy része az ő gondozására összpontosult, valamint arra, hogy a lehető legteljesebb és legboldogabb életet éljük, miközben szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy apám megbénult és kerekesszékben ült, képtelen volt önállóan mozogni vagy lélegezni. Aztán apám meghalt, és meg kellett tanulnom, mi az a veszteség fájdalma. Röviddel ezután édesanyám, aki soha nem dohányzott, tüdőrákban megbetegedett, majd meghalt, és én újra megtanultam, mi az a fájdalom, egy teljesen más szinten.”
A nyilvánossághoz fordulva arról is beszélt, hogy rengeteg támogatást kapott nemcsak családjától és barátaitól, hanem olyan emberektől is, akiket személyesen nem ismer.
„Annyira szeretettnek és támogatottnak éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a családom, a barátaim, sőt, még ismeretlen emberek is bátorítottak egész életemben. És ez az egyik fontos oka annak, hogy miért akartam erről beszélni. Rendbe fogok jönni. De ez egy rohadtul nehéz fejezet volt.”
„Mindenkinek, aki törődik velem, nagyon hálás vagyok, és arra kérem őket, hogy az irántam érzett együttérzésüket alakítsák át szeretetté és törődéssé azok iránt, akik a legközelebb állnak hozzájuk, mert mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy szeressük és gondoskodjunk az életünkben lévő emberekről” – mondta.
