Több mint tíz éve annak, hogy Csernus doki elhagyta Budapestet és vidékre költözött. A székétől is búcsút vett: a praxisát egy saját étteremre cserélte le. A népszerű pszichiáter az Indexnek adott interjújában mesélt először a sztrókjáról, amelyet 2024-ben szenvedett el, az elmúlásról, és arról is, hogy miért döntött végül úgy, hogy irányt változtat a szakmájában.
Csernus Imre rengeteg betegen segített, de sosem találta a helyét abban a bizonyos székben. Úgy érezte, a napi nyolc óra munka már nem kielégítő számára, mint ahogyan az sem, hogy évente csupán 1200 emberrel találkozzon.
„Én már befejeztem. Nem akartam egész életemben egy székben ülni, és bámulni a fejeket, amelyek változnak ugyan, de a konfliktus mindig ugyanaz marad” – fogalmazott a szakember, majd hozzátette: ahhoz, hogy a célját megvalósíthassa, és társadalmi szinten segítsen az embereknek mentálisan fejlődni, más eszközökhöz kellett folyamodnia. Ezért fekteti most a hangsúlyt a médiaszereplésekre és az előadásokra, amelyek keretében az üzenete több ezer emberhez jut el egyszerre.
Mindeközben egy éttermet is vezet távol a főváros nyüzsgésétől. Csernus doki azt állítja, ez az életvitel segítette őt abban, hogy maga mögött tudja hagyni egykori indulatos önmagát. Neki is meg kellett küzdenie a saját démonjaival, számos csatát vívott meg az életében, de félelmet sosem mutatott, még akkor sem, amikor 2024-ben sztrókot kapott.
„Amikor felébredtem és mozgott kezem-lábam, tudtam, hogy kaptam egy második esélyt. És ezerrel toltam” – idézte fel az emléket a pszichiáter.
Csernus Imre mindig a megérzéseire hallgatott, és ezt most se tenné másként. Azt is kijelentette, semmit nem változtatna az életén vagy a felfogásán, ha tudná, mikor hal meg.
„Már nagyon régóta csak azt teszem, amiben hiszek. De akkor ami a csövön kifér… Ha most vége lenne, az utolsó gondolatom az volna, hogy éltem (…) Semmihez sem állok másképp, azóta is ugyanúgy élem az életem. De volt egy fontos dolog, mégpedig az, hogy az elfogadás egy nagyon izgalmas kérdés. Ha az elfogadás tényleg bekövetkezik, akkor megszületik a belső béke. Elfogadtam, hogy emberből vagyok. Nemcsak tudtam, hanem elfogadtam, és azt is elfogadom, hogy valószínűleg képes leszek a végsőkig feszíteni a húrt. Lesz következménye. Elfogadtam” – fogalmazott a pszichiáter.
Bár Csernus Imrét a sztrók ráébresztette arra, hogy az ő teste sem bír el mindent, ez még nem jelenti azt, hogy drasztikusan változtatna bármin is az életében.
„Ami az egészséges életmódot illeti, jelentősen csökkentettem a húsfogyasztást, de igazából nem is kívánom. Aránylag odafigyelek, hogy mit eszem, de arra is, amikor megkívánok valamit. Viszont az a pánik félelem, amit nagyon sok embernél látok… Hát, én nem érzek semmi ilyesmit. Bekövetkezhetett volna, hogy lebénulok, újabb sztrókom lesz, és elszáll a gondolkodási vagy a beszédképességem. Amíg a tudatomnál vagyok és leszek, én így fogok élni” – állította az 59 éves szakember.
