Csézy életében a kegyelmi botrány jelentette azt a fordulópontot, amely után úgy érezte, ismert emberként is hallatnia kell a hangját. A Klubrádiónak arról beszélt, hogy a gyermekvédelem meghatározó szerepet játszott közéleti szerepvállalásában.
Az énekesnőről korábban sokan feltételezték, hogy közel áll a Fideszhez. Vallásossága, a népművészethez fűződő kapcsolata és dalainak világa miatt többen automatikusan politikai kategóriába sorolták. Csézy szerint éppen ezért volt fontos világossá tennie, mit gondol a gyermekvédelmi ügyekről.
A kegyelmi botrány jelentette az utolsó határt
Csézy az interjúban azt mondta, a kegyelmi botrány után érezte először azt, hogy nem elég magánemberként elhatárolódnia a történtektől. Úgy vélte, ismert emberként kötelessége megszólalni.
„Nekem tényleg az volt az utolsó pont, amikor azt gondoltam, hogy ettől teljesen el kell határolódni. És nemhogy elhatárolódni, hanem a hangunkat hallatni kell, mint ismert ember is” – fogalmazott.
Különösen azoknak a gyerekeknek a sorsa érinti meg, akikről a szüleik lemondtak, és akik az állami gyermekvédelmi rendszerbe kerültek.
Csézy szerint a társadalom felnőtt tagjai és az állam sem tehet úgy, mintha ezek a gyerekek nem léteznének. Úgy fogalmazott, nem lehet azt üzenni nekik, hogy nem fontosak, nem kellettek, és senki nem foglalkozik velük.
Anyaként még erősebben érinti a gyermekek kiszolgáltatottsága
Az énekesnő közéleti szerepvállalása idején már édesanya volt. Kislánya megszületésére hat évet várt, ezért a gyermekeket érintő ügyeket saját bevallása szerint különösen érzékenyen éli meg.
A parlamentben történt, gyermekeket érintő egyik tiltakozó akcióról is nehezen beszélt. Zenészként, szülőként és vidéki emberként elfogadhatatlannak tartja, hogy gyermekeket politikai vagy világnézeti megosztottság miatt megalázó helyzet érjen.
Szerinte a politikai irányokról lehet és kell is vitázni, ám az alapvető emberi jogi és gyermekvédelmi kérdésekben nem lenne szabad pártpolitikai törésvonalakat húzni.
A gyermekétkeztetés is a legsürgetőbb ügyek között van
Képviselőként Csézy több olyan problémával találkozik, amely közvetlenül érinti a gyermekeket és a családokat. A legfontosabb helyi feladatok között említette a gyermekvédelmet és a gyermekétkeztetést, valamint az egészségügyi ellátást, a rendelők helyzetét és a közbiztonságot.
Elmondása szerint választókerületében szinte nincs olyan terület, ahol ne lenne valamilyen megoldásra váró probléma. Magánemberek, vállalkozások és önkormányzatok egyaránt fordulnak hozzá.
A személyes kapcsolattartást különösen fontosnak tartja. Péntekenként fogadóórát tart, amelyen félóránként hallgatja meg a hozzá érkezőket. Egyetlen alkalommal akár 16 ember ügyével is foglalkozik.
Ha valaki olyan problémával keresi meg, amelyet nem lehet néhány üzenettel rendezni, telefonszámot ad, vagy személyesen beszél az érintettel. Úgy érzi, a képviselői munka nem merülhet ki a parlamenti jelenlétben és a szavazásokban.
A vitának helye van, de döntést is kell hozni
A beszélgetésben az is szóba került, miként lehet egy nagy parlamenti frakcióban közös álláspontot kialakítani. Csézy szerint az egységes szavazás nem jelenti azt, hogy a döntések előtt ne lennének viták.
A bizottságokban és a frakción belül különböző szakmai álláspontok találkoznak. Ha egy ügyben nem áll rendelkezésre minden szükséges információ, inkább elhalasztják a döntést, és további egyeztetéseket tartanak.
Példaként említett egy művelődési bizottsági ügyet, amelynél felmerült, hogy nem hallgattak meg minden érintett szervezetet. A bizottság tagjai ezért nem szavazták meg azonnal a napirendet, hanem további időt kértek a kérdések tisztázására.
„Sokfélék vagyunk, de mégis menni kell valamerre. Olyan nincs, hogy tolunk egy autót minden irányból, mert akkor sehova nem mozdul” – magyarázta.
Szerinte a közéleti szereplőknek vállalniuk kell a számonkérést
Csézy úgy véli, a vezetők személyes példamutatása nélkül nem lehet tisztességes működést elvárni az ország többi részétől. A hatalom szerinte könnyen megváltoztathatja az embert, ezért mindenkinek előre meg kell határoznia azokat a határokat, amelyeket semmilyen helyzetben nem lép át.
Azt is természetesnek tartja, hogy a választók később számon kérik rajta a döntéseit. Kisvárosi emberként úgy érzi, nem tudna elbújni azok elől, akiket képvisel: naponta találkozik velük, és személyesen kell felelnie azért, amit tesz.
Közéleti szerepvállalását ezért nem hagyományos politikusi karrierként értelmezi. Saját megfogalmazása szerint azért vállalta a feladatot, mert úgy érezte, többé nem nézheti csendben azokat az ügyeket, amelyekben gyermekek, családok és kiszolgáltatott emberek sorsa forog kockán.
