Háromcentis tumort találtak Keresztes Ildikó agyában, emiatt azonnal műteni kellett az erdélyi származású énekesnőt, aki ezért is tűnt el egy ideje a nyilvánosság elől.
A Nők Lapjának beszélt először betegségéről Keresztes Ildikó, aki egyik nap arra lett figyelmes, hogy rettenetesen szédül és hányingere van.
Mivel napokig nem volt jól, ezért barátnője bevitte az Uzsoki Kórházba, ahol rengeteg vizsgálaton esett át, többek között egy agyi CT-n is, ahol felfedezték, hogy egy három centis tumor van a homloka mögött. Mindez novemberben történt.
„Azonnal lepergett a fejemben, hogy meg fogok halni, rendben, nem félek tőle, de mi lesz az anyámmal, a kutyámmal, a szeretteimmel? Ráadásul arra a kérdésre, jóindulatú-e a daganat, még nem tudtak válaszolni, azt majd csak az MRI-vizsgálat mutatja ki, mondták. Néhány nap múlva kiderült, hogy hál’ istennek jóindulatú, de akkor is ki kell venni” – mesélte az énekesnő.
Ildikónak sikerült találnia egy remek szakembert, dr. Bagó Attilát, aki idén februárban meg is műtötte.
„Kaptam egy új esélyt. Szeret engem a Jóisten. A szédüléssel jelet küldött, figyelmeztetett, nem hagyta, hogy egyszer csak összeessek egy koncerten, és már ne lehessen segíteni rajtam. A műtét után három hónapig nagyon kellett vigyáznom magamra, nem szabadott még lehajolnom sem, de óriási fegyelemmel viseltem ezt az időszakot. És miközben lábadoztam, sikerült átkereteznem magamban a történteket” – mondta.
„Csodálatos ajándékot kaptam a hatvanadik születésnapomra: egy pihenéssel töltött évet, amelynek során sem stressz, sem semmilyen tennivaló nem terhel, és végre elengedhetem magam, ez évtizedek óta nem adatott meg. Márpedig az évek múlnak, nem vagyok már harmincéves, aki egyvégtében tud dolgozni hónapokon át, anélkül, hogy pihenne, töltekezne” – ecsetelte Keresztes Ildikó.
„A betegség előtt egy ideje már a kiégés tüneteivel küszködtem. Nem akaródzott sem felkelni, sem a fellépésekre utazni, és a színházban a takarásban majdnem elsírtam magam. Én, aki addig szenvedélyesen szerettem a szakmámat, kezdtem már máshogy érezni. És ez azért volt tragédia, mert én arra születtem, hogy adjak az embereknek, és ha nem tudok adni, akkor kihuny a fény, és az életemnek is vége” – fogalmazta meg életcélját.
Keresztes Ildikó azt is eldöntötte, hogy a jövőben többet fog a természetbe járni, még szorosabbra veszi a baráti kapcsolatait. Egyre jobb a közérzete, örül az életnek.
„Ősszel biztosan színpadra állok, és én leszek a legboldogabb énekes! De most még lazítok. Végre befejezhetem a lakásfelújítást, marad idő rendrakásra, és eleget tehetek néhány régi baráti meghívásnak. Elutazom például Arubára – ez egy sziget az Antillákon –, ahova húsz éve hívogat a barátnőm, egykori tornásztársam, aki Amerikában lett fogorvos. És hazamegyek Erdélybe, de nem csak pár lopott napra. Édesapám és a mostohaanyám, akit annyira imádtam, sajnos már nem élnek, de két évvel ezelőtt megszületett az öcsém kislánya, Jázminka, tüneményes gyermek, alig várom, hogy „elronthassam”” – mondta boldogan az énekesnő.
