A nőnél a terhesség alatt diagnosztizáltak halálos agydaganatot, majd, miután ikrei születtek, és megműtötték, az orvosok azt mondták, nem látnak több rákos sejtet.
A 33 éves Kylie Weatherby 2021 májusában terhessége 36. hetében volt, amikor egy reggel arra ébredt, hogy nem érzi jól magát. A fürdőszobába rohant, de nagyon rosszul volt, görcsrohamot kapott, és összeesett.
Az akkor 32 éves nő azt hitte, preeclampsiája (más néven terhességi toxémia) van, amitől az ő édesanyja két terhesség alatt is szenvedett, de amikor megvizsgálták, kiderült, hogy agydaganata van.
Az orvosai hozzájárultak ahhoz, hogy Kylie – aki eredetileg az angliai Norfolkból származik, de 2012-ben az Egyesült Államokba, Alabamába költözött – folytassa a terhességét. 2021. május 28-án, a terhesség 37-ik hetében császármetszéssel világra jöttek Kylie ikrei, Luca és Malena.
Tíz nappal később az édesanyát kórházba szállították, súlyos fejfájásra panaszkodott, és azonnal a műtőbe siettek vele, mivel az agya annyira megduzzadt, hogy összenyomta a daganatot, ami vérzést okozott.
A súlyos duzzanat azonban azt jelentette, hogy nem lehetett azonnal újjáépíteni a koponyáját, ezért egy fejvédő sisakban küldték haza, hogy az védje a szabadon maradt agyat, amíg 2021. július 1-jén befejezhették a műtétet.
Kylie az utolsó műtét előtti napon tudta meg, hogy 4-ik stádiumú glioblastomája van, ami az agydaganatok agresszív és gyorsan növekvő formája.
Kylie kemoterápiát és sugárterápiát kapott – és 2021. október 18-án csodával határos módon azt mondták neki, hogy nincsenek kimutatható rákos sejtjei. Most háromhavonta kivizsgálásra kell járnia, és azt tervezi, hogy hazaköltözik az Egyesült Királyságba, hogy közelebb lehessen a családjához.
Édesanyja, az 59 éves Barbara Hollands pedig közben arra készül, hogy részt vegyen a Brain Tumor Research jótékonysági szervezet napi 10 000 lépés februári kihívásában. Barbara, aki háromgyerekes édesanya, így nyilatkozott lánya állapotával kapcsolatban: „Az orvosok őszinték voltak vele, és azt mondták, nem tudják, mennyi ideje van hátra, de mindent eltávolítottak, amit láttak – de ezeknek az agydaganatoknak nyilvánvalóan vannak nyúlványaik, amik nem láthatóak, és ezek az igazán aggasztóak.”
„Ha az ember ránéz, nem gondolná, hogy ilyen rossz a helyzet, csak az látszik rajta, hogy fáradt, de 7 hónapos ikrei vannak. A műtét óta nem voltak rohamai, és nagyon pozitív a hozzáállása” – tette hozzá Barbara. „Nem tudom, honnan veszi az erőt, mert én egy roncs vagyok, de már nagyon várom, hogy végleg hazajöjjön. Bárcsak hamarabb jöhetne, de négy hónapon belül már mind itt lesznek.”
Barbara krónikus obstruktív légúti betegségben szenved, ami légzési nehézségeket okoz, de ennek ellenére szeretne részt venni a Brain Tumor Research jótékonysági kihívásán. Ebben francia bulldogja, Ryka is a segítségére lesz, akivel már most is naponta többször sétálnak.
„Ez az első adománygyűjtés, amiben részt veszek, de úgy gondolom, képes leszek rá. A legfontosabb dolog az, hogy pénzt gyűjtsünk a kutatásra, mert csak folyamatos kutatással fog javulni a helyzet, és lehet, hogy valami apróság is segíthet, hogy a betegek néhány évvel tovább éljenek” – mondta Barbara. „Remélem, hogy nem veszítem el Kylie-t, de azzal a lehetőséggel is szembe kell néznem, hogy fel kell nevelnem két kisgyereket. Ezzel a kihívással azonban segíthetek finanszírozni egy áttörést, amely megállíthatja ezt a betegséget, ami elveheti őt tőlem.”
A Brain Tumor Research tavaly tartotta meg az első hasonló adománygyűjtő akcióját, akkor majdnem 1 millió fontot sikerült gyűjteniük, idén pedig még nagyobb sikerben reménykednek.
Charlie Allsebrook, a Brain Tumor Research közösségi fejlesztési menedzsere így nyilatkozott: „Nagyon örülünk Kylie legújabb eredményeinek, és örömmel fogadjuk az édesanyja, Barbara támogatását, aki segít előteremteni a jobb kezelési lehetőségekhez és a kutatásához szükséges forrásokat. A statisztikák magukért beszélnek; Az agydaganatok több 40 év alatti felnőttet és gyereket ölnek meg, mint a rák bármelyik másik formája, mégis a rákkutatásra szánt nemzeti alap mindössze 1%-át fordítják ennek a pusztító betegségnek a kutatására. Azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon.”
