A Házsongárdi temető kis sziget Kolozsvár nyüzsgő életében. A sírkertben híres erdélyi magyarok alusszák örök álmukat. A betérő meg-megállhat Dsida Jenő, Kós Károly, Szenczi Molnár Albert sírhalmánál, vagy a temető felső részében leróhatja kegyeletét az utolsó székely polihisztor, Brassai Sámuel kriptájánál.
Sétája közben felidézheti Áprily Lajos versét, amelynek sorai Apáczai Csere Jánosnak állítanak emléket:
„ A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a házsongárdi temetőben /Én tört kövön és porladó kereszten / Aletta van der Maet nevét kerestem…”
Sokan féltéssel figyelnek az erdélyi Panteonra, hiszen a Kolozsvár magyarságának csökkenésével egyre több a gondozatlan sír, s anyagi források is csak lassan csörgedeznek a fenntartásukra.
A kilátástalanság és az aggódás nyomán a történelmi egyházak vezetői július első szombatján ökumenikus imát mondtak Kolozsváron a Házsongárdi temetőért. A megrendítő eseményen mintegy félezer ember vett részt.
Némi fényt jelent a vigasz nélküli jelenben, hogy elkezdődött a 426 éves sírkert régi sírjainak topográfiai felmérése, az eljárás a műemlékek védetté nyilvánításához szükséges. Habár korábban a temető egészét műemlékké nyilvánították, az esetenként többszáz éves sírok nem élveznek külön-külön is védettséget, így számuk egyre csökken. A természet pusztítása mellett a folyamatos rongálások is veszélyeztetik az erdélyi Panteon jövőjét.
Lepedus Péter kolozsvári alkotó filmjét a nézők pénteken láthatják a Kárpát Expresszben.
