Horváth Éva hosszú idő után először állt ismét kamera elé, és őszintén beszélt arról, milyen testi és lelki küzdelmeket hozott számára a Balin történt súlyos motorbalesete. A nyílt lábszár- és bokatörés, a fertőzés és a több műtét után nemcsak újra kellett tanulnia együtt élni a testével, hanem azt is el kellett fogadnia, hogy az élete már nem lesz pontosan olyan, mint korábban. A legnagyobb erőt közben a gyerekei adták neki.
Egyetlen pillanat alatt változott meg Horváth Éva élete, amikor Balin súlyos motorbalesetet szenvedett. Nyílt lábszár- és bokatörése után hosszú felépülés kezdődött, amelyet fertőzés és több műtét is megnehezített.
A szépségkirálynőként, modellként és műsorvezetőként ismert Horváth Éva most hosszú idő után először vállalt újra fotózást, és a GLAMOUR digitális címlapinterjújában részletesen beszélt arról, mi segítette át a legnehezebb időszakon.
Azt mondta, számára az volt a legfájdalmasabb, hogy egy ideig nem tudott úgy jelen lenni gyermekei életében, ahogyan szeretett volna.
„Ezt volt a legnehezebb feldolgozni. Közben mindig ott volt bennem az érzés, hogy nem érhet így véget az életem. Egy ilyen tragédia nem veheti el tőlem azt az életet, amit a gyerekeimmel szeretnék élni” – fogalmazott.
A gyerekei adtak neki erőt a legnehezebb műtétekhez is
Horváth Éva elmondta, hogy a későbbi beavatkozások során is folyamatosan az lebegett a szeme előtt: vissza akar térni a családjához.
„Az utolsó csípőműtétembe is úgy mentem bele, hogy rendben, ezt meg kell csinálni, de nekem hamar haza kell jutnom. Tudtam, hogy vissza kell térnem hozzájuk. Az, hogy anya vagyok, óriási erőt adott. Ennek köszönhetően valahogy mindig félre tudtam tenni a fájdalmat” – mondta.
Azt is elárulta, hogy soha nem engedte meg magának azt a gondolatot, hogy feladja.
„Nem azon gondolkodtam, hogy sikerül-e, hanem azon, hogy hogyan fog sikerülni” – idézte fel.
Folyamatosan kereste azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetik a felépülését, információkat gyűjtött, és minden olyan módszer felé nyitott volt, amely támogatást adhatott neki.
A cél mindvégig ugyanaz maradt: ismét aktívan jelen lenni a gyerekei életében.
„Meg kellett tanulnom elfogadni, hogy ez már egy új test”
A baleset nemcsak Horváth Éva mindennapjait, hanem a saját testéhez való viszonyát is alapjaiban változtatta meg.
„Meg kellett tanulnom elfogadni, hogy ez már egy új test. Nem ugyanaz, mint régen. Korábban modellként nagyon pontosan ismertem a testemet. Tudtam, hogyan álljak, milyen pózok előnyösek, hogyan működik minden mozdulat. Most viszont másképp kell gondolkodnom” – ismerte el az egykori szépségkirálynő.
Azt is felismerte, hogy nem feltétlenül kell mindenáron visszaépítenie a régi életét.
„Már nem ugyanúgy működnek bizonyos dolgok, amelyeket régen könnyedén megcsináltam. Közben viszont rájöttem arra is, hogy nem kell mindent ugyanúgy visszahozni a régi életemből” – mondta.
Példaként említette, hogy korábban nagyon szerette a vörös körmöket és a magas sarkú cipőket, ma viszont már nem érzi úgy, hogy ezek feltétlenül részei lennének annak, akivé vált.
Nem akarja többé a múltat hibáztatni
A gyógyulás során Horváth Éva szerint az egyik legfontosabb felismerés az volt számára, hogy nem érdemes folyamatosan a múltat hibáztatni.
„A gyógyulásom során azt tanultam meg, hogy nem érdemes a múltat hibáztatni. Inkább meg kell találni benne azt, amit tovább tudunk vinni, még akkor is, ha elsőre nagyon nehéz elfogadni” – fogalmazott.
Amikor később visszatért Balira, már másként tekintett a balesetre. Úgy érezte, a történtek akár sokkal rosszabbul is végződhettek volna, és azt is felismerte, hogy a tragédia nélkül talán soha nem indul el azon az úton, amelyen ma jár.
Könyvben is elmesélte, min ment keresztül
Horváth Éva története könyv formájában is megjelent. Fejős Évával közösen készítették el a Bye-bye, tűsarok! című kötetet, amelyben a balesetről, a fájdalomról, a műtétekről, az anyaságból merített erőről és az újrakezdésről is mesél.
A könyv ötlete először még a kórházban merült fel, amikor a nővérek azt javasolták neki, hogy jegyezze le a gyógyulás történetét. Akkor azonban elsősorban a túlélés és a következő lépés foglalkoztatta.
Később Fejős Éva vetette fel ismét, hogy érdemes lenne könyvben elmesélni mindazt, amin keresztülment.
Amikor elkészült a kézirat, Horváth Éva saját bevallása szerint maga is csak akkor szembesült igazán azzal, milyen hosszú utat tett meg.
„Volt egy pillanat, amikor könnybe lábadt a szemem. Olyan volt, mintha nem is a saját történetemet olvastam volna. Egy kicsit kívülről láttam magamat, és azt gondoltam: te jó ég, ez a nő tényleg nagyon sok mindent kibírt” – vallotta be Horváth Éva.
A spiritualitás is fontosabb lett számára
A baleset után Horváth Éva a spiritualitás felé is egyre nyitottabbá vált. Korábban már végzett jógaoktatói és hangtálas meditációs képzést, de saját elmondása szerint ezek akkor még nem töltöttek be olyan fontos szerepet az életében, mint később.
A gyógyulás során egyre több alternatív módszerrel ismerkedett meg, majd ismét Balira utazott, ahol gyógyítónak tanult, és oklevelet is szerzett.
November 19. és december 1. között Írd át a sorsod, változtasd meg az életed címmel meditációs, a nőiességre fókuszáló tábort is szervez.
„Ne adják fel a reményt”
Horváth Éva szerint az elmúlt időszakban sokszor találkozott olyan emberekkel, akik egy nehéz élethelyzetben elveszítették a reményt. Saját történetével azt szeretné megmutatni, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetekből is lehet továbbindulni.
„Azt üzenem nekik, hogy ne adják fel a reményt. Keressék azt a pontot magukban, ami továbbviszi őket. Lehet, hogy most még nem látják a megoldást, de attól még létezhet, és nagyon fontos hinni abban, hogy bármilyen helyzetből képesek vagyunk felállni” – mondta Horváth Éva.
