A színészt 8 éves korában elhagyta az édesanyja, aki „diagnosztizálatlan szülés utáni depresszióval” küzdött.
Hugh Jackman édesanyja, Grace McNeil, másik országba költözött, amikor a fia még csak 8 éves volt. Évekbe telt, mire a színész feldolgozta, hogy édesanyja kilépett az életéből. Lassan, de biztosan kezdte megérteni azokat a küzdelmeket, amiken keresztülment, és évekkel később kibékültek. Saját gyerekei segítettek neki, hogy jobban megértse az anyját. A színész nemrég megosztott egy közös képet az édesanyjával, amihez egyszerűen csak annyit írt: „Anya”.
Hugh Jackman 2012-ben a 60 Minutes Australia műsorában idézte fel a napot, amikor az édesanyja végleg elment otthonról.
„Emlékszem a reggelre, amikor elment. Furcsa, hogy az ember milyen dolgokat vesz észre. Emlékszem, hogy törölközőbe csavarta a fejét, és elköszönt. Azt hiszem volt valami abban, ahogy elbúcsúzott. Elmentem iskolába, és amikor hazamentem, senki nem volt otthon. Másnap jött egy távirat Angliából. Anya ott volt. Aztán ennyi volt. Nem hiszem, hogy egy pillanatig is úgy gondolta volna, hogy ez örökre szól. Azt hiszem, arra gondolt, hogy egy kis időre el kell szabadulnia, aztán visszajön. Apa minden este imádkozott, hogy anya visszajöjjön.” – mesélte a színész.
Az 52 éves színész zűrzavaros gyerekkoráról is beszélt, amire rányomta a bélyegét édesanyja távozása.
„Anyám 8 éves koromban ment el. A düh csak 12-13 éves koromban mutatkozott meg rajtam igazán. Az váltotta ki, hogy azt hittem, a szüleim ki fognak békülni, de ez végül nem történt meg. Évekig reménykedtem benne, hogy kibékülnek.” – mondta, hozzátéve, hogy ahogy kamaszodott, egyre dühösebb lett.
„A hormonok és az érzelmek tökéletes vihara volt. Ezt még soha nem mondtam el ezelőtt, de most eszembe jutott, hogy az iskolában fémből készült szekrényeink voltak, és valamiért, félig szórakozásból, addig fejelgettük azokat, amíg behorpadtak. Valami olyasmiről volt szó, hogy ki a legkeményebb és a legőrültebb.” – mondta a színész, aki sportolni kezdett, hogy levezesse a felgyülemlett érzéseket.
„A rögbi segített kiadni a dühömet, azt a dühöt, amit Wolverine-dühnek nevezek. Attól a pillanattól kezdve, hogy anya elment, félénk gyerek voltam, tehetetlennek éreztem magamat. Én voltam a legfiatalabb. Én voltam az első, aki hazaért, és féltem bemenni a házba. Egyedül nem tudtam bemenni a házba. Kint vártam, rémülten és idegesen.”
A The Greatest Showman és az X-Men filmek sztárja csak évekkel később beszélt újra az anyjával, és megértette, hogy neki is megvoltak a saját csatái, amiket ő gyerekként még nem érthetett meg.
„Tudom, hogy küszködött. Kórházban volt, miután megszülettem, szülés utáni depressziója volt. Ehhez hozzájött még, hogy összesen öt gyereke volt, és Angliából emigrált, itt nem volt, aki támogassa, ráadásul apa egész nap dolgozott. Arra is rájössz, hogy szülőkként mindannyian hibázunk.” – mondta a színész. Idővel azonban sikerült megbocsátania, és most nagyon jó a kapcsolatuk. A képekhez, amiket Jackman az utóbbi időben önmagáról és az édesanyjáról osztott meg, a rajongók is hozzászóltak, és kifejezték tiszteletüket, amiért a színész túllépett a haragján, és képes volt megbocsátani.
Hugh Jackman és Deborra-Lee Furness házasságából két gyerek született, a 21 éves Oscar és a 16 éves Ava, akik szintén hatással voltak a színészre, mivel megtapasztalta, milyen szülőnek lenni.
„Azt gondolom, hogy ha saját gyerekeid vannak, az empátia és megértés egy teljesen másik szintjére jutsz. És eljön egy bizonyos pont az életben, amikor már nem hibáztathatsz másokat azért, ahogy érzel, vagy az életedben bekövetkezett szerencsétlenségek miatt.” – mondta Jackman az Australian Women’s Weekly magazinnak.
