James Van Der Beek, a Dawson és a haverok (Dawson’s Creek) sztárja, akinél korábban 3. stádiumú vastagbélrákot diagnosztizáltak, a héten bejelentette, hogy gyógyulóban van, és egy hónapon belül szeretne újra dolgozni.
„Úgy érzem, már látom a célvonalat” – mondta az Extrának. „A gyógyulási fázisban vagyok, ami nagyszerű. Jövő hónapban visszamegyek dolgozni. Ezt a hónapot tényleg csak arra szánom, hogy pihenjek” – mondta a színész, akiről a héten az is kiderült, hogy szerepelt az Álarcos Énekes amerikai változatában.
Van Der Beek nagyon élvezte a műsort, és annak külön örült, hogy álarcot viselhetett. „Különösen azok után, amin keresztülmentem, és most jelentettem be az egészségügyi problémákat, amikkel küzdöttem, szóval az, hogy felvehettem az álarcot és kapcsolatba léphettem a közönséggel anélkül, hogy ez része lett volna az egyenletnek, tényleg gyönyörű dolog volt” – mondta.
A Dawson és a haverok sztárja tavaly novemberben kapta meg a diagnózist, és idén márciusban, 48. születésnapja alkalmából egy interjúban bevallotta, hogy élete eddigi legnehezebb évén van túl.
„Fiatalabb koromban színészként definiáltam magam, ami sosem volt túlságosan kielégítő, aztán férj lettem… az sokkal jobb volt, aztán apa lettem… ez volt a csúcs” – írta az Instagramon a születésnapján, március 8-án. Van Der Beeknek és a feleségének, Kimberlynek 6 gyereke van: a 14 éves Olivia, a 13 éves Joshua, a 11 éves Annabel, a 8 éves Emilia, a 6 éves Gwendolyn és a 2 éves Jeremiah.
Van Der Beek arról is beszélt, miben változtatta meg az életét a diagnózis.
„Szemtől szemben kellett állnom a halállal. És mindazok a meghatározások, amelyekkel olyan mélyen törődtem, leváltak rólam. A kezelés miatt távol voltam, így nem lehettem többé olyan férj, aki segít a feleségének. Nem lehettem többé olyan apa, aki felveszi a gyerekeit, lefekteti őket, és ott van nekik. Nem tudtam családfenntartó lenni, mert nem dolgoztam” – magyarázta, hozzátéve, hogy elkezdte megkérdőjelezni a saját értékét, de a hite segített átvészelni a legsötétebb pillanatokat.
„Méltó vagyok Isten szeretetére, egyszerűen azért, mert létezem” – osztotta meg Van der Beek. „És ha méltó vagyok Isten szeretetére, akkor nem kellene méltónak lennem a sajátomra is?”
„Természetesen nem állítom, hogy tudom, mi az Isten, vagy hogy meg tudom magyarázni Istent, az Istenhez való kapcsolódásra irányuló erőfeszítéseim egy folyamat részei, amely számomra egy állandóan kibontakozó misztérium” – folytatta, hozzátéve, hogy ha valaki ezt a megfogalmazást túl vallásosnak érzi, kiveheti az Isten szót az egyenletből, és egyszerűen hihet abban, hogy méltó a szeretetre.
