Kulka János nemrég a Nők Lapjának adott interjút, amiben többek között arról beszélt, hogy változtatta meg az életét a 2016-os stroke-ja, és milyen érzéssel lép újra színpadra.
A 65 éves színésznek a stroke óta afáziája van, ezért többnyire röviden, tömören fogalmaz, és a válaszai ettől sokszor még nagyobb erővel hatnak, mivel a lényegre szorítkoznak.
A napokban megjelenő Gyárfás Dorka által írt Kulka című portrékönyvben még azt nyilatkozta, nem akar színház közelébe menni, mégis elvállalt egy szerepet.
Szeptemberben, a Halál Velencében című monodrámával tért vissza a színpadra, ami Thomas Mann azonos című elbeszélésének feldolgozása. A darab fogadtatása a színész szerint vegyes, de az biztos, hogy folyamatosan teltház előtt játsszák.
„A fele imádja, a fele nem. Furcsa. Figyelnek, az biztos, érzem a figyelmüket” – nyilatkozta a Nők Lapjának. Ugyanakkor a Kulka című szokatlan portrékönyv iránt várhatóan szintén nagy lesz majd az érdeklődés.
De a figyelem ellenére Kulka azt mondja, a stroke óta megváltozott az emberek viselkedése a környezetében, és úgy érzi, a legtöbben inkább kerülik, de ő ezt nem feltétlenül bánja.
„Félnek. A Kulka sztrókos. Nem tudnak vele mit kezdeni. Félnek, ösztönösen távolodnak” – fogalmazott a színész. Mindennek valószínűleg az lehet az oka, hogy szembesíti az embereket a saját halandóságukkal.
„Ötvenezer ember kap sztrókot évente. Fiatalok, középkorúak. Titkolják” – mondja a Kossuth-díjas színész. Azt is elmondta, hogy a színészek, a barátok is elmaradtak mellőle, de nem is igazán vágyik mások társaságára.
„Nagyon szégyellem magam. Elbújok az emberek elől. Legszívesebben otthon lennék a kutyámmal. Tényleg” – mondta a színész.
