Kulka János Kadarkai Endre vendége volt a Hallgatlak – Jótanácsok az élethez című podcast műsorban, ahol nyíltan beszélt az életét megváltoztató sztrókról.
A színész egy megható vallomással indította a beszélgetést: „Szégyellem magam. Bezárkózom. Nem tudom. Sztrókos vagyok. Egyszerűen szégyellem magam” – mondta, majd arról beszélt, hogy 67 évesen nagyon öregnek érzi magát, és mostanában inkább a múlt foglalkoztatja, a régi emlékeket idézi fel.
Ez azonban nem puszta nosztalgia: „Ostorozom magam. Nem tudom, hogy jó voltam-e, vagy rossz. Patika mérleg: jó voltam, rossz voltam” – mondta, hozzátéve, hogy mind színészi, mind emberi szempontból mérlegeli magát, elismerve, hogy volt benne egy megfelelési kényszer. De természetesen a boldog és sikeres pillanatok is gyakran eszébe jutnak.
Tíz évvel ezelőtti sztrókja előtt rendkívül aktív életet élt, és el kellett fogadnia, hogy ezt már többé nem kaphatja vissza, legalábbis nem ugyanabban a formában. A sztrók után újra meg kellett tanulnia járni és beszélni, és a mai napig afáziában szenved, ezért nehezen tudja megfogalmazni a gondolatait. Bár jelenleg is játszik színházban, csak kevés előadása van, és a mindennapjai nagy része üres, ami kifejezetten nehéz a számára.
„Nem hívnak. Öreg lettem nagyon. Unatkozom nagyon. Nincs dolgom” – mondta, hozzátéve, hogy az utóbbi hónapban sikerült lemondania a cigarettáról és az alkoholról.
Arról, hogy miként telnek a napjai, így fogalmazott: „Szóval felkelek, enni adok Bercinek, ő a kutyám, tizennégy éves, annyira szeretem. Én is reggelizem, kávét iszom. Lefekszem a kanapéra. Elolvasom a híreket, főzök. Délután alszom, nézek mindent a tévében. Minden héten tornázom az Uzsoki utcában, pszichológushoz járok, elmegyek masszőrhöz hétfőnként. Eltelik a napom. És játszom is.”
„Más vagyok, nagyon, nagyon, nagyon más lettem. Nem tudom megfogalmazni. Más vagyok” – tette hozzá.
Bár a színész már korábban is nyíltan vállalta homoszexualitását, a műsorban most először azt is elárulta, hogy amikor a sztrókot kapta, éppen a partnerével volt, és megdöbbentő vallomást tett halálközeli élményéről: „Csókolóztunk, levettem az inget, hátrafordultam, és kész… Húsz másodperc szar volt nagyon. Majdnem meghaltam. Aztán felemelkedtem az égbe, lebegtem.
Láttam, ahogy Berci kutyám játszott, nyílt a kapu, jövök anyám, jövök, mondtam, aztán elájultam vagy meghaltam, nem tudom, csak nagy nyugalom volt. Mentő, szirénázás. Fáztam. Vicceltem a mentőben. Másfél óráig operáltak, mikor felébredtem, az szörnyű volt. Kiabáltam” – idézte fel, majd azt is bevallotta, hogy nem fél a haláltól: „Várom. Nem félek.”
