Bocsáss meg! Mindazokért a pillanatokért, amikor meggondolatlanul cserben hagytalak. Amikor nem fogadtam meg a tanácsaid, és hazudtam neked. Te barátsággal közeledtél felém, én pedig inkább más emberek tanácsai szerint éltem. Szégyellem anya, szégyellem bevallani, hogy mindig neked volt igazad. Tévedtem, és tudom, hogy mindig neked volt igazad. Sokszor csalódtam másokban, mert cserbenhagytak, vagy átvertek. Íme, most visszatértem hozzád, az ölelő karodba, hogy begyógyítsd a megsebzett lelkem. Te mindig tudtad, hogy mi a leghatékonyabb gyógyszer.
Bocsáss meg azért, mert sokszor voltam makacs és önző. Sokszor és sokat hibáztam. Tudom, hogy odadobott szavaim sokszor tőrdöfésként értek. Most már én is tudom, hogy a szavak által okozott sebek soha nem gyógyíthatóak be. Szeretném kitörölni egy láthatatan szivaccsal mindazt, ami fájdalmat okozott neked.
Nem tudom, valaha mondtam-e el neked, hogy mennyire csodállak. Csodálom a határozottságod, az erőd, a méltóságod, az egyszerűséged, azt, hogy mennyi szeretet van benned, ahogy gondolkodsz, ahogy remélsz és hiszel. Csodálom azt, hogy mindig meg tudsz bocsátani, és azt, hogy nem adod fel soha. Te voltál az egyetlen, aki mindig hitt benne, sokkal jobban, mint, amennyire én hittem valaha is magamban. Mindig a legjobb utat mutattad számomra, de a választást rám bíztad, hogy saját magam tapasztaljam meg az életet.
Végezetül szeretném megköszönni mindazt, amit adtál. A békés, boldog gyerekkort, a sok türelmet, odafigyelést, a pozitív példákat, és a tanításokat. Emlékszem, sokszor hittem azt, hogy más anyák jobbak, mivel úgy tűnt sokkal engedékenyebbek. Mennyit kellett szenvedj miattam, hiszen sokszor voltam naiv és szerencsétlen. Remélem még időben mondom ki azt, hogy te vagy a világ legjobb anyája.
Bocsáss meg, és köszönök mindent, szeretek. Soha nem mondtam ezt akkor, amikor igazán kellett volna. Nem szeretnék többé elmulasztani egy pillanatot sem. Nem lenne jó, ha egyszer azt érezném, most már túl késő…
