Július 7-én ünnepli 56. születésnapját Szabó Győző. A Jászai Mari-díjas színész azonban nem érzi az idő múlását. Úgy véli, bár az élete tele volt csalódásokkal, nehéz időszakokkal, sorsleckékkel, az eddigi életvitelének köszönheti, hogy lélekben örök fiatal marad. Ma már sokkal öntudatosabban él, mint fiataléveiben, és éppen ezért gondolja, hogy bármennyi is legyen még hátra, az élete már így is kellően tartalmas, az élményekről, az életminőségről pedig továbbra sem hajlandó lemondani.
Szabó Győző Szabó Péter podcastjének meghívottjaként mesélt az életéről, a múltról és a jelen mindennapokról. Bár még messze van a végső állomás, a színészt az elmúlás gondolata is foglalkoztatja. A szülei 80 évig éltek, de ő személy szerint nem érzi úgy, hogy számára is megadatna ennyi.
„Jó esetben legyen még 20–25 évem, édesanyám, édesapám is 80 éves koráig élt, hosszú, szép életük volt. Abban a tempóban, amiben én éltem, ennyit lehet nem kapok a Jóistentől, az élettől” – fogalmazott a színész, utalva az extrém sportokkal és kicsapongó életvitellel felpörgetett fiatalkorára.
„Én annyi dolgot csináltam, ezer fokon éltem, éltem az életem. Volt benne cuccozás, utazások, extrém sportok. Hét ember életét leéltem egy éven belül. Brutálisan sok minden történt velem. Ha most lekapcsolnák a villanyt, akkor is azt mondanám, elég telített, jófajta életem volt. Persze, rengeteg konfrontálódással, csalódással, veszteséggel, sok minden benne van a pakliban. De én nem szeretnék és nem is fogok megöregedni” – állítja Szabó Győző, aki ma már sokkal bölcsebben és tudatosabban áll hozzá az élethez.
Rendszeresen jár edzésekre, odafigyel a táplálkozására, gondoskodik a testi és lelki egészségéről. Nem hisz abban, hogy a korral együtt járna az eltunyulás. Abban viszont nagyon hisz, és mély megnyugvással tölti el, hogy a halál után is van élet. De amíg újraindul az a bizonyos óra, Szabó Győző kihozza a jelenből a maximumot.
„55 éves vagyok, olvasgatok könyveket, fürkésző ember vagyok. Minden híresztelés ellenére, hogy a középkorosodással egyfajta tunyulás járhat együtt, rátaláltam egy olyan gondolatra, hogyan lehet egy teljesen új identitást létrehozni. Látjuk a sok pocakos, elhízott embert, aki ha tisztában van magával, elfogadja magát, nincs semmi baj. De a hiúságnak azon vetületére gondolva, hogy én azért színész vagyok, és a testem, az arcom, mindenem a színházé, számít a külsőm. Nem fogok kés alá feküdni, nem fogom festetni a hajam, szerintem szépen, sármosan őszülök. Heti ötször járok edzésre, figyelek a kajára. Ha ezt rosszindulattal nézzük, kapuzárási pániknak mondható, de valaki úgy hívja, megújulás, frissülés” – szögezte le a színész, akit a Story idézett.
