Sir Patrick Stewart egy dokumentumfilmben mesélt arról, hogy gyerekkorában ő maga is szemtanúja volt a családon belüli erőszaknak, mivel az édesapja rendszeresen megütötte az édesanyját, akit ő és a bátyja igyekeztek megvédeni – írja a Filantropikum.com.
A 84 éves színész azt is bevallotta, hogy komoly szégyenérzettel és megaláztatással küzdött, amiért nem tudta megállítani az apját, és később, felnőttként terápiára is szüksége volt, hogy rendezze magában ezeket a dolgokat.
Sir Patrick Stewart az ITV dokumentumfilmjében beszélt erről, ami Kamilla királyné családon belüli erőszak elleni küzdelmét mutatja be.
Azt mondta, könyörgött az anyjának, hogy hagyja el az apjukat, és még azt is felajánlotta, hogy vesz neki egy házat, amikor már sikeres színész volt, de be kellett látnia, hogy az anyja soha nem fogja elhagyni az apját, és nem tudja rábeszélni őt erre.
Patrick Stewart 6 éves volt, amikor az apja hazatért a második világháborúból, ami örökre megváltoztatta őt is, és a család életét is.
„A kiabálás nagyon hangos volt, mert erős hangja volt. Kiabáltam apámmal, hogy hagyja abba, amikor megütötte anyámat, de újra és újra megütötte” – mondta a színész, hozzátéve, hogy a bátyjával, Trevorral megtanultak közbelépni.
„A bátyám és én, szakértők lettünk abban, hogy megértsük, hová vezet a kiabálás, és mindig tudtuk, hogy mikor kezdődik az erőszak.”
„Így aztán belöktük az ajtót, berontottunk a szobába, és a bátyám, Trevor, aki magasabb volt nálam, bepréselte magát apám és anyám közé, hogy ne érje el, és anyám azt kiabálta, hogy ne, ne, ne, ne, kérlek. Nem kell megvédened engem.”
A színész korábban azt is elárulta, hogy elkezdett bokszolni az iskolában, hogy meg tudja védeni az édesanyját. Stewart családja az 1940-es évek végén szegénységben élt a nyugat-yorkshire-i Mirfieldben, édesapja, Alfred kitüntetett háborús hős és dunkerque-i veterán volt.
A színész szerint az apja poszttraumás stressz-szindrómában szenvedhetett, de akkoriban erről senki nem beszélt, ezért ő is titokban tartotta, ez azonban mély sebeket hagyott benne. „Mindent magamban tartottam. Magamba zártam, szégyelltem magamat, és természetesen felelősnek is éreztem magamat.”
Stewart ugyanakkor úgy véli, hogy édesanyja 1977-ben bekövetkezett halála nagyon megviselte az apját. „Annyira hiányzott neki.”
A teljes interjút a hétfőn kezdődő „16 days of action” elnevezésű kampány alkalmából tették közzé, amely a családon belüli erőszakra hívja fel a figyelmet a karácsony előtt.
