Csend, eső és kimondhatatlan fájdalom kísérte Dudás Miklós utolsó útját. A világbajnok kajakos januárban, váratlan tragédiában hunyt el, mindössze 34 évesen. Özvegye, Szigligeti Ivett, valamint két kisgyermekük, Nara és Milo a pestszentlőrinci temetőben vettek végső búcsút az édesapától, férjtől, baráttól – tudósított a Blikk a temetésről.
A gyász súlyát tovább növeli, hogy Miklós édesapja alig egy évvel korábban szintén tragikus körülmények között halt meg. A sportoló halálának körülményeit a rendőrség jelenleg is vizsgálja: halált okozó testi sértés gyanúja miatt indult nyomozás ismeretlen tettes ellen.
A boncolás bűncselekményre utaló jeleket tárt fel, a hatóságok kamerafelvételeket, híváslistákat és üzeneteket elemeznek, tanúkat hallgatnak meg. A lezáratlan ügy feszültsége árnyékként vetült a búcsú napjára.
A szertartás előtt a temetőnél már korán összegyűltek a rokonok, barátok, sporttársak. A sírkerten belül a fotózás nem volt engedélyezett. A ravatalnál Dudás Miklós portréja állt piros-fehér virágok koszorúi között, mellette gyermekei rajzai: lila szív, családtagok alakjai, egyszerű feliratok – a gyermeki szeretet legőszintébb lenyomatai.
Ivett megtörten fogadta a részvétnyilvánításokat. Kislányát, aki plüss cicát szorongatott, sírva ölelte magához. A gyászolók között voltak barátok és sportvezetők, edzők, egykori csapattársak; sokan az esőben is vártak, hogy tiszteletüket tegyék.
A ceremónián Ivett búcsúját a szertartás vezetője tolmácsolta. A mondatok egyszerre szóltak a veszteségről és az élethez való kapaszkodásról:
„Édesem, tőled elbúcsúzni nem lehet, már a gondolat is szívettépő! Tudd, hogy mérhetetlenül hiányzol! Szeretnélek magamhoz húzni és soha el nem engedni! Neked köszönhetem, hogy Anya lettem! Adj erőt, hogy erős legyek a gyermekeinkért! Néha úgy teszek, mintha itt lennél! Remélem nem felejtetted el, hogy megbeszéltük, hogy a Balaton partján az unokáink körében szerettünk volna már idős emberekként együtt lenni, én ott foglak várni!”
A búcsúban felidéződött a közös történetük ereje, a család központi szerepe, Miklós életigenlő természete és az az összetartás, amely körülvette.
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Schmidt Gábor is megemlékezett Miklós pályájáról és emberi minőségéről. Szavai a sportág közösségének veszteségéről szóltak, arról az útról, amelyet Miklós húsz éven át járt, és amelyet – saját szavaival – új életben is ugyanígy választana.
A beszédek után a család és a barátok a fehér és vörös virágokkal díszített temetési kocsit a végső nyughelyhez kísérték, édesapja sírja mellé. Ivett és kislányuk egy-egy vörös rózsával búcsúztak. A megrendítő pillanatokat Cserháti Zsuzsa Egy elfelejtett dal című felvétele kísérte. A gyászolók fehér rózsaszálakkal rótták le kegyeletüket, majd részvétüket fejezték ki a családnak.
