Minden kamasz kipróbál ezt-azt, a lázadás és kicsapongások időszaka arról is szól, hogy feszegetjük a saját határainkat. Till Attilánál ez egy kissé másképp alakult: tizenötévesen már ivott – és nem hagyta abba. Nem alkohollal kezdte a napot, és sosem kellett neki a szesz, hogy funkcionálni tudjon, de amikor inni kezdett, azzal megszűnt minden határ.
Élete legnehezebb időszakára emlékezett vissza a műsorvezető, aki az Egyszer lent podcastben és a WNM-nek mesélt a részletekről. Till Attila bevallotta, szerető és gondoskodó családban nőtt fel, nem traumatikus élmények vezették a káros szenvedélyhez. Annál inkább az a felfogása, hogy művészléleknek tartotta magát, festő szeretett volna lenni, és már kiskamaszként is rabul ejtette őt a legnagyobb művészek bohém, kicsapongó élete.
„Tizenöt éves koromban kezdtem el inni, és nagyon sokáig semmilyen gondom nem volt ezzel. Hát kit érdekel, hogy sokkal többet ittál? Kit érdekel, hogy picit összetörted magad, vagy lehánytad magad, vagy átmásztál egy kerítésen, és vádlin harapott egy kutya? Hát kit érdekel? Hát ez a buli, ez az éjszaka törvénye” – fogalmazott a műsorvezető.
Tilla konkrétan visszaemlékszik arra is, miként épült be az életébe az a szabadságérzés, amit az alkohol adott. „Ha iszom, olyat is merek tenni, amit józanul nem, és ez bejön az embereknek” – árulta el, és ez határozta meg az életét hosszú évtizedeken keresztül. A tévés azt is kiemelte, sosem szorongásból vagy bánatában ivott, és munka előtt vagy közben se fogyasztott soha alkoholt. A műsorok után azonban mindig bepótolta.
„Letoltunk 4 órát izzó hőfokon, nézte 1,5 millió ember a műsort. Minden jó volt. Megyünk haza, de álljunk meg a benzinkútnál, vegyünk piát… Ez az igazi csapda. Az alkohol a távozásom volt a mindennapokból, és a távozásom önmagamtól. Totális szabadság, egyfajta lebegés” – magyarázta Till Attila. A jelenleg 54 éves magyar tévés végül tíz évvel ezelőtt tett pontot ennek a történetnek a végére.
Bár mindenki elnéző és megbocsájtó volt vele szemben, azért a családjában csak telt az a bizonyos pohár. Nem egyszer maradt le a vasárnapi családi ebédről, mert délután 1 órakor sem tudott még magához térni az éjszakai tivornyából. Volt, hogy ájulásig ivott, fordult meg rendőrségi fogdában is, és pénzbírságot is többször fizetett az alkohol miatt. A felesége pedig, aki konkrétan rá sem néz az alkoholra, és akivel lassan harminc éve vannak együtt, mindezt végigasszisztálta.
Akkor jött Tillában a fordulat, amikor elkezdte magát kívülről látni, és valósággal megundorodott attól a részeg pojácától, akivé az ital tette őt. Ekkor fogalmazódott meg benne a felismerés is, hogy a kicsapongó életmódjával mennyit ártott a szeretteinek, akiknek ezt mind végig kellett nézniük. Till Attila szerint csak akkor gyógyulhat ki valaki ebből, ha teljesen őszinte önmagával és mer segítséget kérni.
„A függő embernek először önmagával kell szembenéznie, és ez nagyon gyötrelmes. Ha sikerül, ez majdnem olyan, mint a megtérés: elindulhatunk a szabadulás útján. (…) Egy alkoholista mindig alkoholista marad, de ha megtanul ellentmondani a szernek, élhet boldogan” – vélekedik Tilla, aki már tíz éve tiszta. A műsorvezető ugyanakkor azt is kiemelte: hiába tartják sokan megbélyegzőnek az „alkoholista” szót, ezt igenis ki kell mondani ahhoz, hogy elinduljon a gyógyulás.
