Palikék podcastjének legutóbbi meghívottja Varnus Xavér volt. A műsorvezetők a híres orgonaművészt is alávetették a három igazság próbájának – a beszélgetés során a klasszikus zenész őszintén vallott élete legnagyobb drámáiról, veszteségeiről. A művész nemcsak öccsét veszítette el tragikus körülmények között, de nemrég az édesanyja is elhunyt.
Ennek ellenére, Varnus Xavér megy előre. Mesélt a kanadai tartózkodásáról, ahol nyáron és télen szeret élni meg alkotni, továbbá arról az izgalmas véletlenről is, ahogy a „választott hazájában” végül otthonra talált.
Magyarországra tavasszal és ősszel költözik vissza – már nem bírja az itteni forróságot. Tehát cseppet sem monoton az élete. Viszont az elmúlt 60 évben több olyan eseményt élt meg, melyet szíve szerint inkább elpasszolt volna.
„Nehéz és kalandokkal teli volt az elmúlt 60 év” – nyilatkozott a Palikék Világában. „Szárnyaltam, de azért ehhez a szárnyaláshoz nagyon sokszor a légköri viszonyok nem voltak a legideálisabbak. És én mégis mindig megpróbáltam ezen belül szárnyalni” – tette hozzá az orgonaművész.
Bár elveszítette a testvérét és az édesanyját, megszenvedte, amit kell, mégis szerencsésnek érzi magát. „Talán abból a szempontból vagyok szerencsés, hogy a Gondviselés vagy az Isten valószínűleg kettővel több ceruzaelemet rakott annak idején a hátamba” – véleményezett Xavér.
Hozzátette: „Gyerekkorom óta azt éreztem, hogy ha van egy problémám, és ehhez képest még rosszkedvű is leszek, akkor már két problémám van, tehát redukálni kéne a problémák számát. Az is feltűnt, hogy az ember az idegrendszerében, az agyában bizonyos problémákat irracionálisan felnagyít, illetve a problémák száma egy bizonyos káoszt okoz, és erre nagyon egyszerű a megoldás: fogtam egy A/4-es papírt, hosszában elfeleztem, és felírtam a valóságos problémáimat, és amikor az előttem volt írásos formában, kiderült, hogy körülbelül a nyolcvan százalékuk totálisan orvosolható” – osztotta meg a stratégiáját a beszélgetőtársaival Varnus Xavér. Mert bizony mindenkinek kell egy működő módszer, amibe kapaszkodhat.
„A sorsnak ha egyáltalán jogom van bármit is nem megbocsátani, valószínű az, hogy ezt a szegény, nagyon kedves asszonyt a halála előtt két évvel gerinctöréssel sújtotta. Mert hát az öcsém halála az anyámnak egy soha ki nem heverhető pillanat volt” – mesélte a művész.
Az öccse halálánál, melyet egy félrenyelt falat okozott, nem volt Magyarországon. A tragédia után viszont az édesanyját egy percre sem hagyta magára.
„Anyának látszott az utolsó pár napban, hogy drasztikusan romlott az állapota, és vettem egyre inkább észre rajta, hogy egyre távolságtartóbb a világgal. Az utolsó három napban bent aludtam a kórházban, egy orvosi szobában. Az utolsó napon folyamatosan egy mondat volt a fejemben, mintha érezte volna a testem, hogy aznap még van anyukám, de ez az utolsó este. Így is lett. Másnap reggel nyolckor felmentem arra az emeletre, ahol ő feküdt, és akkor még volt húsz percünk. Egy a pillanatra még kinyitotta a szemét és még rám emelte a tekintetét. Egyre ritkábban vette a levegőt, aztán egyszer már csak nem vette” – idézte fel a szomorú perceket Varnus Xavér.
