Egyre több ember keresi a módját annak, hogyan őrizhetné meg testi és lelki egyensúlyát a modern világ zajában. A digitális túlterheltség, a stressz és a fáradtság korában sokan fordulnak vissza az ősi gyakorlatokhoz, amelyek nemcsak testet, hanem lelket is gyógyítanak. Az egyik legismertebb ilyen módszer az öt tibeti rítus, más néven az „örök fiatalság gyakorlata”.
Az öt tibeti rítus a legenda szerint több mint 2500 éves, és a Himalája kolostoraiban élő szerzetesek őrizték meg. Nyugaton Peter Kelder könyve, The Eye of Revelation (1939) révén vált ismertté. A gyakorlatsor öt egyszerű, mégis mélyen ható mozdulatból áll, amelyek célja a test energiaáramlásának újrahangolása – más szóval: a csakrák harmonizálása.
A tanítás szerint, ha a hét fő energiaközpont (csakra) szabadon és egyenletesen forog, az életerő akadálytalanul áramlik. Amikor ez az energia lelassul, az fáradtságot, stresszt és betegségeket idéz elő. A rítusok tehát nemcsak fizikai gyakorlatok, hanem energetikai „resetek” is, amelyek a test és a lélek mély rétegeit hangolják össze.
Magyarországon is egyre népszerűbb
Az utóbbi években a tibeti rítusok gyakorlása Magyarországon is széles körben elterjedt, elsősorban azok körében, akik a mozgásban nemcsak testedzést, hanem spirituális tapasztalást keresnek.
Az Életfa Szabadegyetem az egyik olyan hazai központ, ahol a módszert nem csupán mozdulatként, hanem tudatos életmódként oktatják.
„Az öt tibeti rítus nem csupán torna. Aki rendszeresen gyakorolja, az előbb-utóbb felismeri, hogy ez a mozdulatsor egyfajta kapu a belső békéhez. A légzés, a figyelem és a mozdulat egysége olyan rezgést teremt a testben, amely felébreszti a természetes öngyógyító erőket.” – fogalmazott Lukács Henrietta, az Életfa Szabadegyetem egyik tapasztalt oktatója.
Lukács szerint a gyakorlat nem korhoz vagy fizikai erőnléthez kötött – bárki elkezdheti, akár napi 10–15 percben, és fokozatosan építheti fel a teljes 21 ismétlésből álló rutint.
Hogyan működik a gyakorlat a testben?
A rítusok során a gerinc mentén futó energiavezetékek (nádi-k) aktiválódnak, ezáltal javul a test oxigénellátása, a vérkeringés és a hormonháztartás.
A gyakorlók beszámolói szerint néhány hét után:
- javul az alvásminőség,
- csökken a stressz-szint,
- nő az életerő és a koncentráció,
- és különös, belső nyugalom alakul ki.
A nyugati orvoslás szemszögéből mindez részben a testtudatosság, a mélylégzés és a kíméletes izomaktiválás fiziológiai hatásával magyarázható. A keleti szemlélet szerint viszont ez az energia (prána) újjászületése.
A modern ember számára az öt tibeti rítus nemcsak egészségmegőrzés, hanem önismereti út is. Ahogy Lukács Henrietta hangsúlyozza: „A legfontosabb nem az, hogy tökéletesen csináld a gyakorlatokat, hanem hogy jelen legyél közben. Az igazi átalakulás a figyelemben kezdődik.”
A tibeti mesterek szerint, ha valaki napi rendszerességgel végzi a rítusokat, „megállítja az idő kerekét”. A kortalan energia, amelyet felébresztenek, nem a test külső fiatalságában, hanem a belső harmóniában nyilvánul meg.
Az öt tibeti rítus egyszerre ősi és aktuális – egy mozgásforma, amely nem versenyre, hanem belső kapcsolódásra hív.
Akár fizikai, akár spirituális okból kezdjük, a gyakorlás egy idő után többet ad, mint rugalmasságot vagy jobb közérzetet: egy új kapcsolatot önmagunkkal.
