Sokan szeretik, sokan pedig nem a fanyarul csípő tormát, pedig számtalan ételhez kellemesen passzol az íze, és még van egy nagy előnye, hogy miért fogyasszunk rendszeresen tormát: baktérium- és vírusölő hatásának köszönhetően fél napig védve vagyunk a fránya kórokozókkal szemben.
A torma voltaképpen annyira sokoldalú, hogy akár gyógynövényként, akár pedig fűszernövényként is használhatjuk. Maga a gyökérnövény a Volga és Don környékéről származik, sok esetben ártereken, nedves-vizes réteken, szántók mellett is felbukkan.
Ha egy kicsit több adag tormát veszünk magunkhoz, akkor az orrjáratainkon keresztül egy nagyon erős csípős hatást érezhetünk, mintha egészen az agyunkig hatolna. Ez a növény illóolaja, a mustárolaj, de még ezenkívül tartalmaz szinigrint és a glukonnaszturcin nevű glikozidokat is.
Van benne C-vitamin is, ami nagyon fontos, és káliummal is rendelkezik. A hosszú, vékony tormagyökereket leginkább ősszel érdemes kiszedni, nagyon jól bírják a fagyokat is, homokos ládákba elrakva akár egy évig is elállhatnak a pincében. A már említett glikozidoknak köszönhetően a torma, friss kutatások szerint igencsak hatékony antibakteriális növény.
A mustárolaj elősegíti a nyálkahártya hatékonyabb vérellátását, a kálium pedig a veseműködésben segít. Ha felső légúti megbetegedéssel küzdünk, akkor a reszelt torma mézzel összekeverve nagyon hatásos lehet, csak úgy szimplán reszelve a vese- és húgyúti fertőzések leküzdésében is remek. A lereszelt tormát ecettel keverve lehet finoman felhasználni, aki szeretné, hogy kevésbé csípős legyen, az adhat melléje apróra vágott almát is.
