Tegnap este a Műcsarnokban átadták a 2010-es Aviva Képzőművészeti Díjakat: a zsűri a Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy képzőművészek alkotta Société Réaliste tevékenységét találta az idén a legjobbnak, míg a közönség László Gergely és Rákosi Péter alkotópárosát, a Tehnica Schweiz munkáját értékelte a legtöbbre. A Műcsarnokban tegnap este rendezett ünnepélyes díjátadón Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója értékelve az idei Aviva Díj versenyét elmondta: az 2010-es év kiállítása bizonyítja, hogy a művészek, a jelölők és a közönség egyre inkább felismeri a díj jelentőségét és annak a hazai képzőművészeti életben betöltött szerepét.
A zsűri indoklása szerint „Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy szisztematikus kutatásokon alapuló, konzekvensen építkező, interdiszciplináris tevékenységükkel egy önálló, nemzetközileg is elismert művészeti nyelvet és kommunikációt fejlesztettek ki. A társadalom-, gazdaság-, politika- és kultúrtörténet metszetében kialakított komplex modelljeik és tipográfiai tereik a kortárs művészeti munka közvetítői lehetőségeivel, az illetékességgel (agency) kapcsolatban is új kifejezésformákat javasolnak. A számos önálló projekt, meghatározó nemzetközi és hazai kiállításon, biennálékon való részvétel mellett aktív képviselői a művészeti és az akadémikus területek közötti átjárást szorgalmazó kritikai diskurzusoknak is”.
„A díjat odaítélő hattagú zsűri komoly vitát követően és csak több körben tudta kiválasztani a díjazott személyét” − mondta el Hornyik Sándor művészettörténész, zsűritag. − Az alapszabály szerint mindenki egy művészt jelölhetett a díj lehetséges várományosának, annak odaítélésekor viszont saját jelöltjére senki nem szavazhatott. „Nagyon sűrű volt a mezőny, és mindenkinek volt kedvence a saját jelöltjén kívül is, így nehéz helyzetben voltunk, de végül a zsűri teljes egyetértésben hozta meg döntését, minden tagjának megelégedésére” – tette hozzá Hornyik Sándor.
A közönség szavazata alapján a Tehnica Schweiz vehette át az Aviva Képzőművészeti Díjhoz kapcsolódó bruttó ötszázezer forintos közönségdíjat. A szavazók közel egynegyede szavazott a művészpárosra.
Az idei évben a díjátadót a Műcsarnokban egy teljes hónapig tartó kortárs képzőművészeti kiállítás előzte meg, amelyen a jelöltek több teremben állították ki korábbi és kifejezetten az Aviva Díj kiállításra készített műveiket.
Az ünnepélyes díjátadón Bartók János, az Aviva Életbiztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója azt hangsúlyozta, hogy egy biztosítótársaság számára is léteznek nem csak pénzben kifejezhető értékek. Egyúttal kifejezte abbéli reményét, hogy a gazdasági nehézségek ellenére az Aviva a jövőben is meg tudja majd teremteni az alapot a díj folytatására.
Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója megköszönte a jelölteket állító zsűri kiváló munkáját, valamint az Aviva Életbiztosító kitartását a szponzorálásában, hiszen a kortárs képzőművészet ebből a szempontból kockázatos terület. „Az idei Aviva Díj kiállításon minden művész különös figyelmet szentelt annak, milyen műveket milyen prezentációs formában állít ki. Egy nagyon átgondolt és elmélyült tárlat jött létre, mely múltunkra és jelenükre egyaránt fókuszál, és amely egyúttal jellemző képet mutat a kortárs magyar képzőművészetről is” – fűzte hozzá.
Az Aviva Díj a kortárs képzőművészet rangját és elismertségét hivatott emelni a hazai művészeti szcéna kiemelkedő szereplőinek részvételével. „Az ötletet az angliai Turner-díj adta, amely számomra mindenképpen példaértékű” – hangsúlyozta Zolnay Judit, az Aviva Életbiztosító vezérigazgató-helyettese. „A Turner-díj az évek alatt hatalmas presztízsű művészeti elismeréssé nőtte ki magát, amelynek sikerült jelentősen növelnie a kortárs képzőművészet ismertségét, és ezáltal elősegítenie annak társadalmi elfogadottságát. Ez a példa adott lökést ahhoz, hogy a magyarországi Avivánál is elindítsunk egy olyan díjat – az Aviva Képzőművészeti Díjat –, amely a magyar kortárs képzőművészetet támogatja” – tette hozzá.
A második éve létező díj jelentősége annál is inkább számottevő, mivel a kortárs magyar képzőművészet központi támogatása egyre szűkülő pályán fut. Az állam egyre inkább háttérbe húzódik a kultúra finanszírozásától, és igyekszik más csatornák, források bevonását ösztönözni, így a képzőművészek jóval nehezebb helyzetben kénytelenek alkotni. A magyar kortárs képzőművészet helyzetét tovább nehezíti az is, hogy nálunk a képzőművészeti díjak kultúrája is gyerekcipőben jár. Az állami elismerések, a Kossuth-díj, a Munkácsy-díj, illetve az évente 10 fiatal képzőművésznek hároméves ösztöndíjat biztosító Derkovits-ösztöndíj mellett csekély számú magánalapítású díj létezik ma Magyarországon, pedig ezek – a díjazott művészek elismerésén és támogatásán túl – nagy szerepet játszanak a kortárs képzőművészet presztízsének, társadalmi elfogadottságának növelésében is. „Ebből a szempontból örvendetes ez a kortárs képzőművészek munkásságát jelentős anyagi támogatással is elismerő képzőművészeti díj, amelyet az Aviva alapított tavaly a Műcsarnokkal együttműködésben” – mondta el Petrányi Zsolt.
Ami az idei kiállítást illeti, azt Mayer Marianna művészettörténész, a kiállítás kurátora a következőként értékelte: „A kiállítás elkészültével a markáns különbségek ellenére egy olyan közös nevezőt találhatunk a művészek hozzáállásában és a megvalósult munkákban, amely számomra nagyon szimpatikus: ez pedig a múlt értékeinek keresése, megértése és átmentése a jövőnk számára. És ez manapság, amikor némelyek hajlamosak úgy tenni, mintha a történelem velük kezdődne, mindannyiunk számára megszívlelendő üzenettel bír” – nyilatkozta a kurátor, aki mint mondja, „a múltat végképp eltörölni lehetetlen, és nem is kell: az hozzánk tartozik – akár személyes, akár univerzális érvényű”.
Aviva Díj 2010: jelölők és jelöltek
Az idén Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora, művészettörténész; Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, műgyűjtő; Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója; Szűcs Attila, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének adjunktusa; Hornyik Sándor művészettörténész; illetve Hans Knoll galerista és műkereskedő neveztek meg egy-egy képzőművészt. A jelölés érdekes szakmai kihívás, hiszen a kiállítást követően a kurátoroknak egymást kell meggyőzniük majd a nyertesről, saját jelöltjeikre ugyanis nem szavazhatnak.
Érdekes és fontos kihívás a díj a művészeknek is, akik egy magas színvonalú csoportos kiállítás keretei között mutathatják meg magukat és munkásságukat a Műcsarnokban egy teljes hónapon át. Az idei jelöltek között volt Németh Hajnal, akinek művészetét az összetett és átgondolt audiovizuális kísérletek fémjelzik, amelyek korunk vizuális kultúrájára, látványtársadalmára és mediális komplexitására egyaránt reflektálnak. Jelölője, Hornyik Sándor szerint munkásságának fontosságához és jelentőségéhez nagyban hozzájárul az is, hogy művészete érzékenyen és okosan egyensúlyoz a társadalomkritika, az identitáspolitika és a médiatudatos művészet szempontrendszerei között.
Esterházy Marcell Párizsban élő művészt Karvalits Ferenc jelölte, akinek gyűjteményében több alkotás is megtalálható a fiatal, önmagát a művészeti ágaktól függetlenül elsősorban képzőművésznek definiáló fiatal tehetségtől. Bencsik Barnabás jelöltjei Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy, akik mint művészpáros 2004 óta dolgoznak együtt Párizsban, s közös munkájukat Société Réaliste néven jegyzik a nemzetközi művészeti színtéren. Szerteágazó és interdiszciplináris művészi aktivitásuk működési terrénumának leírására olyan szokatlan terminusokat használnak, mint politikai design, kísérleti közgazdaságtan, territoriális ergonómia és társadalmi manipulációs technológiák – mondta róluk Bencsik Barnabás, indokolva, miért éppen rájuk esett a választása. Páldi Lívia jelöltje szintén egy alkotópáros, a Tehnica Schweiz, László Gergely és Rákosi Péter személyében. A két művész jelölőjük szerint sajátos, a magyar művészeti életben hiánypótló tevékenységet folytat, részben a választott tematikáik, részben munkamódszerük miatt.
A jelöltek közé került Batykó Róbert fiatal festőművész is, őt Szűcs Attila festőművész, a Képzőművészeti Egyetem adjunktusa választotta ki, aki festőként erkölcsi kötelezettségének érezte festőt jelölni. Szakmailag azzal indokolta döntését, hogy „Batykó Róbert kommunikációs szemétből hoz létre strukturált festői felületet, miközben arra is választ keres, hogy vajon mi a festészet szerepe és létjogosultsága a művészet egyre polarizálódó világában”.
Hans Knoll galerista egy szerb származású, Magyarországon élő művészt jelölt, Katarina Ševićet, aki Knoll leírása szerint történelmi, társadalmi és intézményi struktúrákat tesz láthatóvá indirekt módon munkáiban, mégpedig múlt- és jelenbeli állapotukat úgy idézve fel, hogy jövőbeli potenciáljaik is megmutatkoznak.
További információ: www.avivadij.hu, www.mucsarnok.hu
