A folyamatos emberi beszéd a kutyák számára sem egyszerű, összefüggő hangfolyam. Az ELTE kutatói kimutatták, hogy az állatok agya képes felismerni a visszatérő mintázatokat, és a mássalhangzók segítségével elkülönítheti egymástól a szavaknak megfelelő egységeket.
Amikor beszélünk, a szavak között többnyire nem tartunk olyan tiszta szüneteket, mint amilyeneket az írott szöveg szóközei jeleznek. Az agynak ezért a hangok szabályszerűségeiből kell felismernie, hol végződik az egyik szó, és hol kezdődik a következő.
Az emberek ebben nagy mértékben támaszkodnak a mássalhangzókra. Az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjának vizsgálata arra kereste a választ, hogy ez kizárólag az emberi nyelvi képességek következménye-e, vagy a rendszeresen emberi beszédet halló kutyáknál is megjelenhet.
Húsz kutya és húsz ember agyműködését vizsgálták
A kutatásban húsz családi kutya és húsz ember vett részt. Mindannyian mesterségesen létrehozott, megszakítás nélküli hangsorokat hallgattak, amelyekben nem voltak természetes szünetek vagy más nyilvánvaló jelzések a szavak határainál.
A résztvevők háromféle hangfolyammal találkoztak. Az elsőben ismétlődő mássalhangzó-mintázatok határozták meg a három szótagból álló mesterséges szavakat, miközben a magánhangzók változhattak. A második változatban a magánhangzók ismétlődése jelölte ki az egységeket. A harmadik egy véletlenszerű kontrollsorozat volt, amelyből hiányoztak a következetesen visszatérő minták.
A kutatók nem invazív EEG-vizsgálattal követték az agyi aktivitást. A módszer segítségével azt figyelték meg, hogy az agy milyen mértékben hangolódik rá az egyes beszédhangok, szótagok és mesterséges szavak ritmusára.
A kutyák agya is a mássalhangzókat részesítette előnyben
Mind az emberek, mind a kutyák agya erősebben követte a mesterséges szavak ritmusát, amikor az egységeket a mássalhangzók mintázata határozta meg. A magánhangzó-alapú és a véletlenszerű hangsorok gyengébb választ váltottak ki a kutyákból.
A kutatók ezt mássalhangzó-preferenciának nevezik. Ahogy az ELTE összefoglalója megfogalmazza, „a szavak valódi vázát általában a mássalhangzók adják”. A mostani vizsgálat az első bizonyíték arra, hogy ez a fajta érzékenység nem csak az embernél jelenhet meg.
Körülbelül 400 ezredmásodperccel a mássalhangzó-mintázatokkal kijelölt szó kezdetét követően mindkét faj agyi aktivitásában jellegzetes változás jelent meg. Ez az időablak a folyamatos beszéd feldarabolásához, vagyis szegmentálásához kapcsolódik.
Hasonló stratégia, eltérő részletesség
Az eredmény nem jelenti azt, hogy a kutyák ugyanúgy értik a mondatokat, mint az emberek. A kísérlet azt mutatta meg, hogy az agyuk képes szabályosságokat találni a folyamatos beszédben, és ezek alapján elkülöníteni az ismétlődő egységeket. A szavak jelentésének felismerését vagy összetett mondatok megértését ez a vizsgálat nem mérte.
Az emberi résztvevők a magánhangzókra épülő szavakat is felismerték, bár gyengébben, mint a mássalhangzó-mintázatokat. A kutyák esetében nem találtak hasonló választ. Egy másik különbség az volt, hogy az emberek agya az egyedi beszédhangok ritmusát is követte, míg a kutyák feldolgozásának legkisebb egyértelmű egysége inkább a szótag lehetett.
A két faj tehát hasonló információt használt a beszéd feldarabolásához, de nem azonos részletességgel dolgozta fel a hangsort.
Nem csak a kölyökkori tapasztalat számíthat
A vizsgálatban olyan kutyák is részt vettek, amelyek életük első három hónapját utcán vagy menhelyen töltötték. Náluk is megjelent a mássalhangzók előnyben részesítése.
Ez azért fontos, mert arra utal, hogy a jelenség kialakulásához nem feltétlenül szükséges egy szűk, korai fejlődési időszakban szerzett nyelvi tapasztalat. A kutyák egész életük során rendszeresen hallják az emberi beszédet, és ez az ismétlődő tapasztalat formálhatja az agyuk működését.
Morvai Boglárka, a tanulmány egyik kutatója szerint az eredmények alapján „a beszéd rendszeres hallgatása is elég lehet” ahhoz, hogy kialakuljon ez a feldolgozási stratégia. A munkában Andics Attila és G. Tóth Kinga is részt vett.
A kutatás a Science folyóiratban jelent meg. A tanulmány azt vizsgálta, miként befolyásolhatja az emberi környezet egy másik faj agyi információfeldolgozását, és milyen alapvető tanulási mechanizmusok állhatnak a beszéd tagolása mögött.
