Az OpenAI két fontos jelentést is kiadott ebben a hónapban. Az egyik azt térképezi fel, mely munkák vannak leginkább veszélyben a mesterséges intelligencia miatt, a másik pedig átfogó szakpolitikai javaslatokat tartalmaz – többek között azt, hogy a munkáltatók próbálják ki a négynapos munkahetet fizetéscsökkentés nélkül.
Az első jelentés, „The AI Jobs Transition Framework”, részletesen bemutatja, mely iparágakat fenyegeti leginkább az AI miatti munkahelyvesztés.
A második, „Industrial Policy for the Intelligence Age: Ideas to Keep People First”, egy átfogó javaslatcsomag, amely arra ösztönzi a cégeket, hogy teszteljék a négynapos munkahetet, és jelentősen növeljék a dolgozói juttatásokat – például a nyugdíjat, az egészségügyi ellátást és más támogatásokat.
Mindezt úgy, hogy a fizetések közben változatlanok maradnának.
A négynapos munkahét kérdése
Az OpenAI arra ösztönzi a kormányokat, hogy támogassák azokat a kezdeményezéseket, ahol a munkáltatók és szakszervezetek kipróbálják a 32 órás, négynapos munkahetet, fizetéscsökkentés nélkül. A cél az, hogy a termelékenység és a szolgáltatási szint ne csökkenjen – miközben a felszabaduló időt hosszabb távon akár állandó rövidebb munkahétté, plusz fizetett szabadsággá, vagy a kettő kombinációjává lehet alakítani.
Az elképzelés lényege, hogy a mesterséges intelligencia által hozott hatékonyságnövekedésből a dolgozók is profitáljanak, ne csak a cégek.
Az OpenAI szerint a vállalatoknak a jövőben a munkavállalói juttatásokat is jelentősen fejleszteniük kellene, ahogy a rutinfeladatok csökkennek. Ilyenek például:
- Magasabb nyugdíjjárulékok
- Az egészségügyi költségek nagy részének átvállalása
- A gyermekgondozás támogatása
Nem mindenki gondolja azonban, hogy ez ilyen egyszerűen megvalósítható.
Gina Neff, a University of Cambridge Minderoo Centre for Technology and Democracy professzora a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy az ötlet – miszerint a dolgozók részesüljenek a technológiai hatékonyságnövekedésből – nem új.
A különbség most az, hogy az OpenAI azt szeretné, ha más cégek többet fizetnének a munkavállalóknak, miközben még az ő szolgáltatásaik előfizetését is finanszírozzák.
Szerinte az elképzelés működhet, de ehhez komoly politikai és gazdasági szemléletváltásra lenne szükség.
Melyek azok a munkakörök, amelyeket a mesterséges intelligencia a leginkább veszélyeztet?
Az OpenAI vezető közgazdásza, Ronnie Chatterji által írt, a mesterséges intelligenciáról szóló jelentésében a vállalat több mint 900 foglalkozást elemezett, amelyek 153,7 millió munkahelyet fednek le, azaz az Egyesült Államok összes foglalkoztatásának 99,7 százalékát, hogy világos képet adjon arról, hol fog a mesterséges intelligencia a legkeményebben és a leghamarabb „lecsapni”.
Fontos azonban kiemelni, hogy ha egy szakma „veszélyeztetettnek” számít, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy biztosan meg is szűnik.
Az OpenAI négy csoportba sorolja az összes munkakört. A munkahelyek 18 százaléka valódi automatizálási kockázatnak van kitéve, 24 százalékuknál a munkaerő létszáma csökkenni fog – annak ellenére, hogy a kulcsfontosságú feladatok elvégzéséhez továbbra is szükség van emberekre –, míg a munkahelyek 12 százaléka az AI miatt akár növekedhet is; erre a szoftverfejlesztők és a gyógytornászok a legjobb példák, ahol az olcsóbb és gyorsabb teljesítmény egyszerűen nagyobb keresletet teremt.
A legnagyobb csoport, amely a teljes szám 46 százalékát teszi ki, szerencsére egyelőre nem fog jelentős változást tapasztalni.
A jelentés legérdekesebb része egy táblázat, amely 22 nagy iparági csoportot hasonlít össze két szempont alapján: mennyire tudná az AI elméletben átvenni a feladataikat, és mennyire használják ténylegesen az AI-t jelenleg.
Ezen adatok közötti különbség – amit az OpenAI „képességtöbbletnek” (Capability Overhang) nevez – minden egyes szektorban hatalmas.
Egyszerűen fogalmazva: az AI már most is sokkal többet tud, mint amennyire az ezekben az iparágakban dolgozók jelenleg igénybe veszik.
Az OpenAI jelentése szerint az iparágak az elméleti AI-kitettség alapján így rangsorolhatók (a leginkább érintettől a legkevésbé érintett felé):
- Üzleti és pénzügyi területek
- Informatikai és matematikai munkák
- Menedzsment
- Irodai és adminisztratív támogatás
- Építészet és mérnöki területek
- Jogi szektor
- Művészet, design és média
- Természettudományok (élet-, fizikai és társadalomtudományok)
- Értékesítés és kapcsolódó területek
- Oktatás és könyvtári munka
- Egészségügyi szakemberek
- Közösségi és szociális szolgáltatások
- Védelmi és biztonsági szolgálatok
- Telepítés és javítás
- Gyártás
- Mezőgazdaság, halászat és erdészet
- Vendéglátás és egészségügyi kisegítő munkák
- Szállítás és anyagmozgatás
- Személyi szolgáltatások
- Építőipar és kitermelés
- Létesítményüzemeltetés és karbantartás.
Azok a területek, ahol az AI használata már most is viszonylag közel áll a lehetőségeihez:
- Jogi szektor
- Művészet, design és média
- Informatikai és matematikai szektor.
Végül pedig azok az ágazatok, ahol a tényleges felhasználás még elmarad a elméletileg lehetséges szinttől, ami arra utal, hogy még mindig várhatóak lehetnek forradalmi változások:
- Menedzsment
- Üzleti és pénzügyi területek
- Irodai és adminisztratív munkák.
Az OpenAI szerint a helyzet nem kilátástalan. Az, hogy az AI elméletben képes elvégezni egy munkát, még nem jelenti azt, hogy az adott állás ténylegesen meg is szűnik.
A jelentés így fogalmaz: az „expozíció” (vagyis hogy egy munkát mennyire lehetne automatizálni) segít megérteni az AI technikai képességeit, de önmagában nem mondja meg, mely állások fognak megszűnni, átalakulni vagy akár bővülni a közeljövőben.
Milyen lehet a munkaerőpiac jövője?
Az OpenAI arra figyelmeztet, hogy megfelelő szabályozás nélkül az AI akár növelheti is az egyenlőtlenségeket. Azok, akik már most jó helyzetben vannak, könnyebben kihasználhatják az új lehetőségeket, míg a kevesebb erőforrással rendelkező közösségek lemaradhatnak – kimaradva új eszközökből, iparágakból és lehetőségekből.
Ugyanakkor a cég hangsúlyozza, hogy ezek a jelentések nem végső válaszok, hanem inkább egy szélesebb körű párbeszéd kezdetei.
Olyan kérdésekről van szó, amelyeket nemcsak a kormányoknak és vállalatoknak, hanem a társadalom egészének komolyan át kell gondolnia.
