Az amerikai Dana-Farber Cancer Institute rákkutató intézet kutatói találtak rá az örök fiatalság titkára.
Az enzimet kísérleti patkányokon tesztelték, és hatásosnak bizonyult. Kimutatták, hogy nagyban meggátolta a szövetek idővel fokozottabbá váló roncsolódását. Most azért harcolnak, hogy embereken is végezhessenek kísérleteket.
Az enzim felhasználását követő egy hét elteltével máris jelentkeztek a jótékony hatásai, és a sejtek pusztulását meg tudták állítani. A kísérletek az intézet felügyelete alatt folynak, és mindenért felelősséget vállalnak.
A tanulmány elsősorban a telomerekre fokuszál. A telomer (vagy teloméra) a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz.
Szerepe kettős:
● megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak
● a sejtosztódás során védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól.
Minél hosszabb a telomer szakasz, annál több osztódásra képes a sejt anélkül, hogy génkészlete sérülne. Az emberi sejtek kb. 50 osztódásra képesek, ezt követően a DNS sérülése már jelentős.
Ez a biológiai óra szabja meg, hogy egy élőlény milyen hosszan élhet. Ha a telomerek rövidülését megakadályozzuk (ill. visszapótoljuk a hiányzó részt), a sejtek élettartama elméletileg végtelenre nő, a szervezet halhatatlanná válik (legalábbis az öregedésből adódó elhalálozás odázható el).
A telomerek fontosságát 2009-ben három tudós, Elizabeth H. Blackburn, Carol W. Greider és Jack W. Szostak fedezte fel. Mindhárman Nobel díjat kaptak.
Bévé
