Majdnem négy éven át egy szűk, nyirkos börtöncella jelentette a teljes világot Oleksandr Ivanov ukrán őrnagy számára. Az oroszországi Mordoviában fogva tartott tengerészgyalogos 1495 napon keresztül élt elszigeteltségben, kínzások és pszichológiai terror közepette. Mégis volt valami, ami segített neki túlélni a legsötétebb órákat: a Harry Potter történetei.
Oleksandr Ivanovot 2022 tavaszán fogták el a Mariupolért vívott véres harcok során. A fogságban teljesen elszakították a külvilágtól. Nem tudta, mi történik Ukrajnában, nem tudta, él-e még a felesége és a fia, és attól rettegett, hogy hazája talán már nem is létezik.
A BBC beszámolója szerint a mordoviai büntetőtelepen embertelen körülmények között tartották fogva. Egy apró cellában nyolc másik hadifogollyal osztozott, ahol az orosz őrök szigorú szabályai miatt az idő nagy részét állva, teljes csendben kellett tölteniük.
Az éhezés mindennapos volt. Az őrnagy a fogság alatt csaknem 30 kilót fogyott, miközben a cellában folyamatosan orosz propaganda szólt a rádióból. A hazulról érkező leveleket az őrök rendszeresen elégették, hogy még jobban megtörjék őket.
Évek alatt mindössze egyszer tudott rövid hangüzenetet küldeni feleségének, Nellynek. A nő válaszában egyszerű hétköznapi dolgokról írt, többek között arról, hogy moziba mentek. Ez az apró részlet volt az, ami megerősítette benne: Ukrajna még létezik, és odahaza várják.
A fogság egyik legkeményebb része a teljes kommunikációs tilalom volt. Ebben a fullasztó csendben derült ki, hogy Oleksandr kívülről tudja J.K. Rowling legendás könyvsorozatát.
Gyerekkorában szeretett bele a történetbe, később pedig egyetemi évei alatt, a hosszú kijevi buszutak alatt szinte szóról szóra megjegyezte a könyveket.
Amikor cellatársai ezt megtudták, arra kérték, mesélje el nekik a teljes történetet.
Így kezdődött egy különös túlélési rituálé.
Naponta öt-hat órán át, suttogva idézte fel a Roxfort világát. Úgy mesélt, mintha hangoskönyvet olvasna: feszültséget épített, karaktereket formált, és a legizgalmasabb részeknél félbeszakította a történetet.
„30 perc reklám után megtudjátok, mi következik” – viccelődött a társainak.
Amikor egy hónap alatt végére ért a hét kötetnek, a rabok arra kérték, kezdje elölről.
Később így magyarázta, miért jelentett számukra menedéket ez a világ:
„Úgy éreztük magunkat, mint az azkabani foglyok, a dementorokkal a cellánk ajtaja mögött. És mi a legjobb módszer a dementorok elleni küzdelemre? Egy Patronus. Amikor egy fogoly szilárdan hiszi, hogy valaki várja otthon, olyan erős Patronust hoz létre, hogy egyetlen dementor sem tud áthatolni rajta.”
A történet különös fordulatot vett, amikor néhány orosz őr észrevette a testén lévő, Harry Potter-ihlette tetoválásokat. Ez váratlanul enyhébb bánásmódot eredményezett: egyes őrök időnként normálisan szóltak hozzá, sőt beszélgettek is vele.
Közben Ukrajnában Nelly fáradhatatlanul harcolt férje szabadulásáért. Még J.K. Rowlingnak is írt, elmesélve, hogyan tartják életben férjét a könyvei a lehető legsötétebb helyen.
A csoda végül 2026. május 15-én történt meg. Oleksandr Ivanov egy hadifogoly-csere keretében visszatérhetett Ukrajnába, és újra átölelhette a családját.
Most fizikai és lelki felépülésén dolgozik. Elmondása szerint naponta több száz támogató üzenetet kap a világ minden tájáról, és olyan ajándékokat is küldenek neki, amelyek a varázsvilágra emlékeztetik – arra a világra, amely segített túlélni a valóság legsötétebb fejezeteit.
