Sergio Alfieri, Ferenc pápa orvosa a Corriere della Serának adott interjújában elmesélte, hogy mentette meg a pápa életét. Az orvos szerint a legnehezebb február 28-a este volt, amikor Ferenc pápa azt mondta, nagyon rosszul érzi magát.
A pápa akkor már 14 napja volt a Gemelli kórházban, és hirtelen tovább romlott az állapota. Sergio Alfieri szerint az egyházfőnek február 28-án volt a legnehezebb éjszakája, amikor egy hörgőgörcsrohama is volt.
„Igen, ez volt a legrosszabb. Először láttam könnyeket a körülötte lévő emberek szemében. Az emberek, akik, ahogy a kórházban töltött idő alatt rájöttem, őszintén szerették őt, mint egy apát. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy a helyzet tovább romlott, és fennállt a veszélye annak, hogy nem éli túl” – magyarázta az orvos.
„Választanunk kellett, hogy megálljunk és hagyjuk elmenni, vagy erőltessük és minden lehetséges gyógyszerrel és terápiával próbálkozzunk, a többi szerv károsodásának nagyon nagy kockázatával. És végül ezt az utat választottuk” – folytatta Alfieri.
Arra a kérdésre, hogy ki hozta meg ezt a nehéz döntést, Alfieri azt mondta, maga Ferenc pápa. „Mindig a Szentatya dönt. Mindenféle döntést egészségügyi kérdésekben Massimiliano Strappettire, a személyes orvosi asszisztensére bízott, aki tökéletesen ismeri a pápa kívánságait” – mondta, hozzátéve, hogy abban egyeztek meg, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megmentsék a pápa életét, és nem adják fel a küzdelmet.
Alfieri volt a pápát kezelő orvosi csapat koordinátora, aki a kórházban töltött 38 nap alatt végig mellette volt. Az orvos azt is elárulta, hogy Ferenc pápa mindvégig eszméleténél volt, még akkor is, amikor az állapota a legrosszabb volt.
„Az az éjszaka szörnyű volt, ő is tudta, ahogy mi is, hogy talán nem éli túl az éjszakát. Láttam őt szenvedni. Azonban az első naptól kezdve azt kérte tőlünk, hogy mondjuk el az igazat, és azt akarta, hogy az igazat mondjuk az állapotáról” – tette hozzá az orvos.
Ferenc pápa ugyanakkor azt akarta, hogy az állapotáról adott tájékoztatás is teljes körű legyen. „Az orvosi részt közöltük a titkárokkal, ők pedig hozzáadták a többi információt, amit aztán a pápa jóváhagyott, semmi sem változott vagy maradt ki. Vannak olyan emberei, akik most már olyanok, mintha családtagok lennének, állandóan vele vannak” – mondta Alfieri.
„Néhány napig kockáztattuk a vese- és csontvelő-károsodást, de folytattuk, aztán a szervezete reagált a kezelésre, és a tüdőgyulladása kezdett elmúlni.”
Volt azonban egy másik krízis is. „A legnehezebb időszakból jöttünk ki, amikor evés közben Ferenc pápa felöklendezett, majd belélegezett egy falatot. Ez volt a második igazán kritikus pillanat, mert ilyenkor – ha nem mentik meg azonnal – a halál kockázata is fennáll. Szörnyű volt, tényleg azt hittük, hogy nem fog sikerülni” – magyarázta az orvos.
Arról, hogy a pápa vajon miként őrizte meg a lelki erejét súlyos betegsége alatt, Alfieri azt mondta: „A nagyon erős szíve mellett hihetetlen erőforrásokkal rendelkezik. Azt hiszem, ehhez az is hozzájárult, hogy az egész világ imádkozott érte.”
„Van egy tudományos publikáció, miszerint az ima erőt ad a betegeknek, ebben az esetben az egész világ imádkozott. Elmondhatom, hogy kétszer is elveszettnek tűnt a helyzet, aztán mintha csoda történt volna. Természetesen nagyon együttműködő beteg volt. Minden terápiát végigcsinált anélkül, hogy valaha is panaszkodott volna.
Amint kezdett jobban lenni, kérte, hogy körbejárhassa a kórtermet. Megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, ha bezárnánk a fekvőbetegszobákat, de ő inkább a többi beteg tekintetét kereste. Körbe-körbe járt a kerekesszékével, egy nap ötször hagyta el a szobát, talán többször is” – idézte fel az orvos, hozzátéve, hogy amikor már jobban érezte magát, az egyházfő pizzát evett vacsorára.
Ferenc pápa végül 38 nap után elhagyta a kórházat, és hazatért a Szent Márta-házba. „Folyamatos javulás következett be, és akkor jöttem rá, hogy úgy döntött, visszamegy a Santa Martába, amikor egy reggel azt mondta nekem: Még élek, mikor megyünk haza?” – mesélte Alfieri.
