A világ sok részén szinte láthatatlan marad az a valóság, amely évente milliók életét követeli. 2024-ben közel 4,9 millió gyermek halt meg még az ötödik születésnapja előtt – közülük 2,3 millió már az élet első heteiben. Bár az elmúlt évtizedekben jelentős javulás történt, a fejlődés üteme aggasztóan lelassult.
Az UNICEF „Csecsemőhalandóság szintjei és tendenciái” című jelentése szerint a 2000 óta elért eredmények ellenére 2015 után több mint 60%-kal visszaesett a halálozás csökkenésének tempója. A szakértők szerint a tragédiák nagy része megelőzhető lenne – egyszerű, alacsony költségű beavatkozásokkal és alapvető egészségügyi ellátással.
A jelentés egyik legmegrázóbb megállapítása a súlyos akut alultápláltság szerepe. 2024-ben több mint 100 000, egy és öt év közötti gyermek halálát okozta közvetlenül – ez az összes haláleset mintegy 5%-a.
A valós kép azonban ennél is sötétebb. Az alultápláltság nemcsak önmagában veszélyes: legyengíti az immunrendszert, így a gyermekek sokkal kiszolgáltatottabbá válnak olyan betegségekkel szemben, amelyek megfelelő ellátással kezelhetők lennének. Ráadásul a statisztikák gyakran nem tükrözik pontosan ezt az összefüggést, így a probléma mértéke vélhetően alábecsült.
A legsúlyosabban érintett országok között Pakisztán, Szomália és Szudán szerepelnek, ahol a táplálkozási hiányosságok és az egészségügyi rendszerek korlátai egyszerre súlyosbítják a helyzetet.
A halálesetek közel fele újszülötteket érint, ami rávilágít arra, hogy a születés körüli időszak továbbra is kritikus. A fő okok között a koraszüléssel kapcsolatos komplikációk (36%), valamint a vajúdás és szülés során fellépő problémák (21%) szerepelnek.
Emellett fertőzések – például a neonatális szepszis – és veleszületett rendellenességek is jelentős szerepet játszanak. Ezek többsége megfelelő egészségügyi ellátással megelőzhető vagy kezelhető lenne.
Az első életév után a fertőző betegségek válnak meghatározóvá. A malária, a hasmenés és a tüdőgyulladás továbbra is a legfőbb halálokok közé tartoznak. A malária különösen súlyos problémát jelent: az esetek közel egyötödéért felelős, főként a szubszaharai Afrika endémiás térségeiben.
Bár a 2000 és 2015 közötti időszakban jelentős csökkenés volt tapasztalható, az elmúlt években a javulás megtorpant. A halálesetek egyre inkább bizonyos régiókra koncentrálódnak.
A legsúlyosabb helyzet olyan országokban figyelhető meg, mint Csád, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Niger és Nigéria. Itt a konfliktusok, az éghajlati szélsőségek, a betegségeket terjesztő szúnyogok, valamint a gyógyszerrezisztencia mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek túlélési esélyei jelentősen romlanak.
