James Stavridis amerikai admirális, aki 2009 és 2013 között a NATO európai parancsnokaként szolgált, arra figyelmeztetett, hogy ezek lehetnek a NATO utolsó napjai, és egy új „európai szerződéses szervezet” kezdete előtt állhatunk.
„Soha nem gondoltam volna, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének egykori főparancsnokaként meg fogom írni ezt a cikket. De sajnos, tekintve a szövetséggel kapcsolatos szkeptikus és egyre inkább megosztó retorikát, amely Washingtonból és Európából a második Donald Trump-kormányzat első napjai óta hangzik el, ideje elgondolkodni azon, hogyan nézne ki a világ geopolitikailag, ha az Egyesült Államok kilépne” – fogalmazott Stavridis.
Az egykori admirális szerint az Egyesült Államok NATO-ból való kilépése hatalmas hiba lenne, de a Republikánus Pártban vannak olyan befolyásos politikusok, akik komolyan támogatják, vagy legalábbis fontolgatják a lehetőséget.
„A NATO nem mindig a mi érdekeinket szolgálta. És amikor már nem áll Amerika érdekében, akkor újra kell gondolnunk a dolgokat” – mondta nemrég Markwayne Mullin oklahomai szenátor. Tavaly júniusban pedig a képviselőház 46 republikánus tagja megszavazta a NATO feloszlatását célzó módosító indítványt – emlékeztet James Stavridis.
J.D. Vance alelnök a múlt hónapban a müncheni biztonsági konferencián tartott beszédében szintén negatívan nyilatkozott a szövetségről. Ráadásul a múlt pénteki találkozó az Ovális Irodában Donald Trump, J.D. Vance és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között is kétségeket ébresztett a szövetség jövőjéről.
Stavridis szerint az, hogy az USA az ukrajnai orosz inváziót elítélő ENSZ-határozat ellen szavazott, ebben az értelemben Oroszország és Észak-Korea mellé állva, sokkolóan mutatta a transzatlanti szövetség kohéziójának hiányát.
Európában egyre nagyobbak a kétségek az USA elkötelezettségével kapcsolatban. Emmanuel Macron francia elnök évek óta arról beszél, hogy független európai védelmi erőkre – „stratégiai autonómiára” – van szükség. Ő és Keir Starmer brit miniszterelnök a hétvégén rendkívüli találkozót szervezett az európai vezetőkkel, hogy megvitassák az ukrajnai háború befejezését célzó külön kezdeményezést.
„Fel kell készülnünk arra a lehetőségre, hogy Donald Trump többé nem fogja feltétel nélkül támogatni a NATO kölcsönös védelmi kötelezettségvállalását – mondta Frederick Merz leendő német kancellár is egy német televíziónak. „Elengedhetetlen, hogy az európaiak mindent megtegyenek annak érdekében, hogy egyedül képesek legyünk legalább arra, hogy megvédjük az európai kontinenst.”
Mindezen kijelentések ellenére a NATO érétke az USA számára továbbra is magas. Együttesen Európa rendelkezik a világ második legnagyobb védelmi költségvetésével, nagyobbal, mint Kína vagy Oroszország. Európa nagy és nagy képességű védelmi vállalatai hatalmas mennyiségű és kiváló minőségű felszerelést gyártanak.
„Az európaiakkal szembeni minden csalódottsága ellenére az USA végül is azt akarja majd, hogy segítsenek nekünk a Csendes-óceánon növekvő kínai fenyegetéssel szemben” – mondta James Stavridis. „Mindenekelőtt természetesen európai szövetségeseink osztják a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok alapvető értékeit” – tette hozzá.
Azt a kérdést is felvetette, mi léphetne a NATO helyére, és az Európai Szerződés Védelmi Szervezet (ETO) lehetőségét is megemlítette, ami a jelenlegi NATO-szerződésen alapulhatna, de az Egyesült Államok nélkül. Kanada azonban a szövetség tagja maradhatna. Alternatív megoldásként pedig egy új biztonsági megállapodást lehetne létrehozni az Európai Unió égisze alatt (és az Egyesült Királysággal, amely nem EU-tag.)
Ez azonban egyelőre teljesen ismeretlen terep: egyetlen ország sem vonult még ki teljesen a NATO-ból. Arra az esetre, ha az USA mégis így döntene, Stavridis három alapvető dolgot helyezett kilátásba Európa jövőbeli politikáját illetően.
Először is az európai országoknak tovább kellene növelniük a védelmi kiadásaikat, különösen a nukleáris fegyverek terén, növelniük kell továbbá a légierejüket, mind a támadó, mind a védelmi célú haderők tekintetében, valamint a hírszerzésre, a kiberhadviselésre és az űrműveletekre fordított kiadásokat. Az orosz fenyegetésre való tekintettel pedig akár a fegyveres szolgálatra való szélesebb körű sorozást is fontolóra vehetik.
Másodszor, Stavridis szerint az európaiak kül- és védelempolitikája gyorsan eltérne az amerikaiaktól. Ahelyett, hogy Washington mellett szállnának szembe Kínával, nagyobb gazdasági és talán még katonai együttműködésre is törekedhetnének Pekinggel, hogy így védekezzenek az Egyesült Államok és Vlagyimir Putyin Oroszországának egyre szorosabbá váló kapcsolatával szemben. Európa ugyanakkor valószínűleg kevésbé hajlik majd arra, hogy csatlakozzon az Egyesült Államokhoz az Iránra gyakorolt nyomásgyakorlásban annak nukleáris programja miatt, és inkább gazdasági előnyökre törekszik.
Végül Európa határozottan támogatná Ukrajnát, felismerve, hogy az Oroszország előtti behódolásnak katasztrofális következményei lennének. Stavridis ugyanakkor hozzátette, reméli, hogy a transzatlanti szövetség nem omlik össze teljesen, de jelenleg egyértelműen megroppanni látszik, ha pedig összeomlik, annak nem lesz jó vége az Atlanti-óceán egyik oldalán sem.
