Augusztus 12-én nem ér véget az égi műsor a részleges napfogyatkozással. Néhány órával később tetőzik az év egyik legismertebb meteorraja, a Perseidák aktivitása. A 2026-os maximumhoz kivételesen kedvező körülmények társulnak, mert a Hold fénye nem mossa el a halványabb meteorokat.
A napfogyatkozás szerda este, napnyugta környékén lesz látható, a Perseidák legintenzívebb időszaka pedig az augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszakára esik.
Ideális esetben percenként is felvillanhat egy meteor
A ténylegesen észlelhető meteorok száma nagyban függ a helyszíntől, a felhőzettől és a fényszennyezéstől. Sötét, tiszta égbolt alatt ideális esetben akár egy-két percenként is felvillanhat egy hullócsillag.
A városokból ennél jóval kevesebb meteort lehet látni, mivel a közvilágítás elnyomja a halványabb fényjelenségeket. Érdemes olyan helyet keresni, amely távol fekszik az erős lámpáktól, és ahonnan az égbolt minél nagyobb része belátható.
A megfigyeléshez nincs szükség távcsőre. A meteorok gyorsan, az ég különböző pontjain jelennek meg, ezért szabad szemmel, széles látómezővel lehet a legtöbbet észrevenni.
Éjfél után javulnak az esélyek
A Perseidák radiánsa, vagyis az a pont, ahonnan a meteorok látszólag kiindulnak, a Perseus csillagkép irányában található. Nem kell folyamatosan ezt a területet nézni, mert a hosszabb és látványosabb meteorok sokszor távolabb jelennek meg.
Az észlelésre általában az éjfél utáni órák a legalkalmasabbak. Ekkor a radiáns magasabbra emelkedik, és a Föld forgása miatt is több meteor kerülhet a látómezőnkbe. A szemnek legalább 20–30 percre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon a sötéthez, ezért a telefon képernyőjét is tanácsos félretenni.
A Perseidák meteorrajt a 109P/Swift–Tuttle üstökös által hátrahagyott porszemcsék hozzák létre. Amikor a Föld áthalad ezen a törmeléksávon, a részecskék nagy sebességgel belépnek a légkörbe, felizzanak, majd fényes csíkot húznak az égen.
