A mentális akadályaink könnyebben leküzdhetőek, ha megfejtjük azokat a káros hiedelmeket, amelyeket leginkább mi magunk “gyártunk”. Álmaink leginkább a tervezés szakaszában megrekednek, és csodálkozunk, hogy miért nem tudunk továbblépni. Ha jobban belegondolunk, rá fogunk jönni, hogy mi magunk vagyunk az akadályozó tényezők.
Hogyan tudjuk legyőzni azokat a mentális akadályokat, amelyek megnehezítik az életünket? Nézzük, melyek ezek a leggyakoribb akadályok.
“Ez nekem nem megy”
Ez az egyik leggyakoribb kijelentés, amivel akadályozzuk saját magunkat. Tegyük fel a kérdést: “Valóban megtettem mindent azért, hogy sikerüljön?” Adnom kell egy esélyt magamnak a továbbiakban. Ha most nem sikerült, nem azt jelenti, hogy soha nem is fog sikerülni. Tanulni és gyakorolni kell mindaddig, amíg sikerülni fog.
“Nem tudom”
Mindent megtettem azért, hogy megtudjam a választ? Valóban elegendő információval és tudásanyaggal rendelkezem? Lehetséges, hogy most nem tudok pl. autót vezetni, de ha mindent megteszek azért, hogy megtanuljam, akkor idővel menni fog a dolog. Semmire sem szabad egyből rávágni, hogy nem tudom, mert azzal elzárjuk magunk elől a lehetőségeket.
“Ez nehéz”
Mihez viszonyítva nehéz? Lehet, hogy egy kicsit nehezebb, mint amihez eddig szoktunk, de csak úgy lehetséges a fejlődés, ha legyőzzük az akadályokat. Minden újdonság erőfeszítést igényel, nehéznek tűnhet megtenni, de nem lehetetlen.
“Nem érdemlem meg”
Ki szerint, ki az, aki azt mondja, hogy nem érdemelünk meg egy bizonyos dolgot? Mindenkinek joga van a jóléthez, és szabadon választja meg, hogy mit dönt. Mindannyian olyan életet élünk, amilyenre méltók vagyunk szerintünk. Ha alábecsüljük magunkat, nem is lesz jobb az életünk.
“Nem nekem való”
Honnan tudjuk előre, hogy valami fog-e menni nekünk vagy nem? Ha bele sem kezdünk, akkor nem tudhatjuk előre, hiszen soha sem éltük át azt a tapasztalatot. Ha valami egy kicsit is felkelti az érdeklődésünket, ne nyomjuk el, próbáljuk ki. Főleg, ha egy régi álomról, hobbiról van szó, ne legyintsünk rá, hogy úgysem fog menni, hiszen “nem nekem való, de bezzeg, ha új életet kezdhetnék”.
“Kudarcot vallok”
Azért nem fogunk bele valamibe, mert félünk a kudarctól. Előre sosem lehet kiszámítani, hogy mi lesz a vége annak, amibe belefogunk. Azért félünk az újdonságtól, mert ismeretlen és kiszámíthatatlan. De, ha nem kockáztatunk, akkor mindig a régi, unalmas, stresszes és szomorú életünket fogjuk élni.
“Ehhez már túl öreg vagyok”
Sokszor azért nem kezdünk bele valamibe, mert úgy gondoljuk, hogy “ebben az életkorban már nem illik”. Túl öregek vagyunk ahhoz, hogy beiratkozzunk nyelvtanfolyamra, tánciskolába, a jogosítvány megszerzéséhez stb. Egyáltalán nem számít az életkor, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és olyan dolgokat tegyünk, amelyek örömmel töltenek el.
“Mit gondolnak mások?”
Ez az egyik legkárosabb gondolat, amivel nagyon sokszor akadályozzuk önmagunkat. Aszerint cselekszünk vagy nem cselekszünk, hogy mit gondolnak mások rólunk. És, mi van akkor, ha mást gondol a szomszéd, vagy egy “kedves” rokon? Mindannyian különbözőek vagyunk, és soha nem fogunk tudni mindenkinek megfelelni.
